Színházban

Novemberben és most februárban is adtunk magunkank egy-egy nap kimenőt, két színdarabot néztünk meg. Az egyik a Dogville a Bárkában, nekünk tetszett, a másik Póka-Szabó közös darabja, ami inkább koncert volt, mint színdarab, de annyira nem nyűgözött le, bár mindkét előadót kedvelem.
Mindkétszer Mama vigyázott Mirkára, és egy kis zökkenő merült csak fel, a fürdetésnél, ami mostanában nálunk is megesik. Fent fürdik még a kis kádjában és előfordul, hogyha egyszer elkezd bömbölni, nem hagyja abba az öltöztetésig. Nem sűrűn, de egyszer-kétszer megesett. Szegény Mama is így járt egyszer, de minden más zökkenőmentesen ment. Lassan talán meg lehetne azt is oldani, hogy Mamának ne kelljen itt tábort verni, amikor mi el akarunk menni. Akkor ugye mi is tovább maradhatunk, és Neki is kényelmesebb. Száz százalékig jó kezekben van Vele, úgyhogy nyugodtak vagyunk.

Annyira édesen játszik

Ezen a felvételen Mirki a papája lábainál gurigázik, brrr-brrr-zik és visánkol. Nagyon édes és lelkes kicsi fiú. Imádjuk.

Tropicarium-ban jártunk

Jajj, nagyon szeretjük a szép színes halakat, különösen mióta Egyiptomban élőhelyükön megtekinthettük őket. Kevés relaxálóbb élmény van, mint a víz tetején lebegve bámulni a hihetetlen tarkaságú forgatagot. Így most Mirkit is elvittük a Tropicarium-ba, ahol a maga szintjén ő is megtapasztalhatta e csodás élőlényeket. Annak ellenére, hogy majmok is voltak, érdekes módon őt is a színes halak nyűgözték le leginkább. Minket meg egyértelműen ő, hogy ilyen érdeklődő és tündéri teremtés kicsiny kora ellenére.

Mirkóra vigyáznak

Mostanában nagyon sok dolgom akadt, így volt olyan hét, hogy az egész héten napi nyolc órában Mamám vagy a szomszéd Évi vigyázott Mirkre. Egy kicsit kevesebb terveztem, de így jött össze, hogy ennyi dolgom lett... Az elmúlt két hónapban tehát sokat vigyáztak mások is rá és állításuk szerint nagyon élvezték. Én mindig rendelkezésre álltam a közelben, gyakorlatilag egy légtérben voltunk. Aggódtam egy kicsit, hogy ezt nem fogja tolerálni, de remekül eltöltötte az időt a pótmamákkal. Mind a ketten nagyon nagy szerettel fordulnak felé és nagyon örülök, hogy bár megvannak a saját elképzeléseik és meg is osztják velem az ötleteiket, de általában nem sértődnek meg, ha bármiről elmondom, hogy én hogyan szeretném. Szóval azt hiszem, hogy a lehető legzökkenőmentesebben sikerült menedzselni ezt az időszakot, bár a végére nagyon kidőltem, így el is határoztam, hogy visszább veszek a lendületből és inkább élvezem a Mirkkel tölthető perceket, mert sajnos egyre nyilvánvalóbbá válik, amit olyan sokan mondtak, hogy rettentően repül vele az idő...

Mivel én kb. tízhónapos koráig szopizás közben altattam, a bébiszitterek kreativitására volt bízva, hogy hogyan altatják el... Ők találták ki, hogy kézben tartva, ringatva, sétálgatva altatnak, ami nagyon jónak is bizonyult esetükben. Nekem ez kicsit nehézkesen ment, inkább melléfekszem vagy kitolom jól felöltöztetve a teraszra a babakocsiba, ott pikkpakk elalszik.



Egyébként szépen beállt a napirendje mostanra. Kb. fél nyolc és fél kilenc között ébred fel, akkor isteni édesen még egy húsz percet-félórát elhempergünk az ágyban kiscicásat játszva, aztán délelőtt alszik egyet tíz és dél között valamikor majd délután három és hat között van egy órás alvás. Sosem hittem volna, hogy képes lesz napközben egy-másfél órákat aludni, de szerencsére ez is bekövetkezett... Az esti elaltatás is mostanra már viszonylag cirkuszmentes lett, sokszor csak néz ki a kis fejéből, majd egyre laposakat pislantva elszunyál a kiságyában, de éjszaka sajnos még kétszer felkel szopizni. Mivel napközben hiába vagyok ott, viszonylag kevés testi kontaktusban részesül, így tudomásul veszem, hogy így kompenzálhatunk, de most már lassan kezd ez meglehetősen fárasztóvá válni, így valamit ki kell majd találni... Bár néhány hete meg azért mit nem adtam volna, ha csak kétszer és ilyen jól kiszámíthatóan kaja miatt ébred fel éjszakánként...