Skillek

Édes drága kisfiunk néhány komoly lépést tett a mozgás- és intellektuális fejlődés útján októberben. Az egyik az ülve tartózkodás volt. Ezen a videón, ami október 13-án készült mintha kissé maga is csodálkozna, hogy hogy is került ebbe a helyzetbe, de azért vígan integet, amikor felbukkanok. Ja, igen, szóval már integet is :)



Ezen a videón egyrészt édesapja demonstrálja, hogy mennyire tündérien bánik a kisfiával, másrészt pedig Mirkó mutatja be, hogy tud már arra a kérdésre válaszolni, hogy "Hol a mama/papa?" a mutogatással kifejezett érdeklődésen kívül. A kisfilm 10.23-án készült.




Másnap reggel megint tündérkedett, a porszívó csövét rángatva figyelte, hogy hogyan mozog a másik vége. A dolgok ok-okozati öszefüggéseit egyébként akkor vettük észre, hogy kezdi kapizsgálni, amikor egy kis labdáját, ami ütődésre világítani kezd, elkezdte erőteljesen a földhöz csapkodni és várta a hatást.

Őszi kirándulások és vendégek

Októberben rögtön az elején Pali papáéknál jártunk, ahol nagyon tetszettek Mirkinek a libák és a kis cukorkásdoboz, amit ajándékba kapott. A pakolászás első jele volt, hogy leszerelte a tetejét :)
Pali papánál találkoztunk Krisztiánnal is. Ő egyre aranyosabban közeledik a kis Mirkóhoz. Egyáltalán nem hagyja hidegen, rögtön feltűnt neki, hogy ez valami kis élőlény lehet. Nagyon aranyosan tömködi a cumit a szájába és simogatja. Soha nem bántotta még sehogyan. Itt egy nagyon tündéri kép nagypapáról a kisunokákkal. A nagy már nem fér az ölébe :)


















Aztán a hónap elején Andreával kiegészülve a família az arborétumba látogatott. Mármint az Alcsútiba. Kellemeset sétáltunk, bár egy kissé alulöltöztünk. Végre sikerült összefutnunk Ferivel, aki gyanús, hogy annak ellenére, hogy mennyi energiát fektetett abba, hogy jól sikerüljön a lagzink, nem pontosan emlékezett ránk. Mindenestre örült az utódnak és azt mondta, hogy azt ugyan nem mondja, hogy szívesen segít a következő alkalommal is (mármint ha esküvőről lenne szó), de örül, hogy találkoztunk.


Másnap Heniék jöttek végre látogatóba, nagyon örültünk nekik és jól éreztük magunkat. Misi nagyon tündéri kissrác.


A hónap közepe táján aztán ismét Pali papáéknál vendégeskedtünk, ott készültek ezek a kedvenc fotók az akkor még új kedvenc body-ban.


Ha már így kiöltöztünk, ellátogattunk a Camponába :) És ezeken a képeken látható először, hogy Mirkó szánt szándékkal mutogat. Ez a mutogatás rendkívüli mértékben felfejlődött a későbbiekben. Ezidőtájt akkor használta, ha valami nagyon lázba hozta és nem várt semmiféle reakciót. Később (november-december) ata-ata felszólítást alkalmazott, hogy megnevezzük a mutatott tárgyat. Azt gondoltuk, hogy ez az általunk oly sokszor emlegetett "Ott a ..." általa átalakított változata. Aztán tovább fokozta, hogy láthatóan egyre kisebb részletekre mutogatott, végül pedig képessé vált egyszerre két dolog mutogatására is. Gyakorlatilag folyton mutogat, ha nem itthon vagyunk. A hipermarketet két feltartott kézzel járja végig. Nem tudom, mit gondolhatnak róla, de mi rettenetesen élvezzük, hogy ilyen érdeklődő :)


Október közepén aztán beköszöntött a rosszidő. Itt most egy kamufotó következik, nem a photoshop, de a véletlen nagyban közrejátszhatott, hogy ilyen derűs és tündéri fotó látható overallban Pindiről. Az elején nagyon utálta ezt a viseletet, most már kezdi megszokni, de az öltözködés még mindmáig felháborítja.


















24-én meglátogattuk a kecskeméti nagyszülőket, akikkel a Három Gúnárban ebédeltünk. Mirkónak nagyon tetszett az étlap.


Hazafelé aztán nagyot aludt az immár kényelmes babaülésében. A fotón figyelmet érdemelnek a gyöngyházpúderes szemek:)














Azt végképp nem tudom, hogy hogy volt erőnk másnap a Martonvásári Arborétumba menni, de ez történt. Mármint úgy értem, hogy így leírva kicsit zsúfoltnak tűnik a hónap, amíg dolgoztam töredék ennyi szociális életet éltem :) Mirkó új elemmel lepett meg minket, elkezdte rángatni a kabátunkat, ha a figyelmünkre vágyott :)






































Hopp és most látom csak a fotók között, hogy még Vikiéket is meglátogattuk, Kornél testvérének születése előtt:















Ezen kívül október utolsó napjaiban jártunk Éviéknél, aki Márkó új, webdizájner kolléganője. Az első napjai egyikén Márkó asztalán meglátta Márkó és Mirkó közös képét és mondta, hogy "milyen aranyos, hogy hívják?". Erősen elcsodálkozott, mikor meghallotta a nevet, mert az ő kétéves kisfiát is Mirkónak hívják és még soha de soha nem találkozott senkivel, akinek ez lenne a neve. Elképesztő véletlen, szinte teljesen valószerűtlen. Mirkó ilyen mágikus név, úgy látszik. Zsu barátnőm - Petykó anyukája - életében szerepelt szintén egy ilyen furcsa névegyezés, amikoris a barátnője és az ő hapsiját is Mirkónak hívták. Szóval elég misztikus a dolog. Évi összeszedett pár dolgot, ami Mirkónak már nem kell, hogy hátha jól jön még Mirkónak:) Köztük volt Cujo, a robotkutya, meg még jó néhány sípoló, zenélő, őrjöngő játék. Most már kezdem érteni, hogy miért akart megszabadulni tőlük :) Nagyon örültünk nekik, mert megátalkodott játékgyűjtők vagyunk, nem mintha azt feltételeznénk, hogy ezek nélkül retardált lesz a gyerek, hanem egyszerűen jó szórakozás a sok-sok játék. Amikor elmentünk a cuccokért, akkor készült néhány közös fotó Mirkókról. Két teljesen különböző karakter, de mindketten gyönyörűségesek. Remélem, ők is túlteszik magukat lassan a névbitorláson, látva, hogy Mirkó is méltó a Mirkó névre :)

Mirkó féléves

A drága kisfiunk már elmúlt fél éves, így arra gondoltam, összefoglalnám, hogy milyen tevékenységeket űz szívesen és mi az, amiket igazán nem kultivál.
Szereti:

1. A papával a fürdéshez készülődést

Ez azért jó, mert hangos sikongatásokkal és röhögéssel jutalmazza a papa erre irányuló igyekezetét. Nem nehéz elérni ezeket az effekteket, csak némi borosta kell hozzá - ezzel papa rendelkezik - és a finom szabadon lévő pocak - amit Pindi hoz a buliba.











2. Sétát
Bár ezt a többi kortársához képest elég sajátosan műveli. Napközben nem alszik túl sokat, úgy hozzávetőleg másfél-két órát összességében átlagosan három részletben. Sokan mesélték, hogy az ő gyerekük séta közben mindig elaludt, így mi is kipróbáltuk... Pindi amint bekerül a babakocsiba, azonnal mint egy keljfeljancsi felcsücsül, belekapaszkodva az előtte lévő tálcába és vizslató tekintettel terminátorként néz balra-jobbra. A szembejövőket (bácsik, nénik, gyerekek, kutyák, macskák és fűzfák) kitörő lelkesedéssel üdvözli, hatalmasat rikkant és mosolyog rájuk. A többségnek tetszik :)

















3. A madzagokat
Bármikor lenyűgözi egy-egy kilógó spárgavég, de ugyanilyen eksztatikus hatást váltanak ki a játékokon, pokrócokon, ruhákon található címkék is.













4. A fürdést
A fürdés Jolly Joker. Bármilyen rossz a hangulata előtte, (vagy utána) közben nagyon jól szórakozik a mi kis vizi vidámparkunkban.








5. A pakolást
Kis kosarakban vannak a játékai, amiket nagyon szívesen pakolászik kifelé. Főleg úgy, ha felültetjük párnákkal körbebástyázva, akkor végigtanulmányozza a teljes kínálatot. Jó esetben le is hajigálja őket a földre egyesével, várva a hatást. Új játéka a Fisher Price-os pakolós csiga - köszönjük Magdi és Cicó :) - az aztán igen. Még zenél is és pakolni is lehet bele.











6.Amikor Papa az állathangokat utánozza
Ez is Jolly Joker. Még az autóban üvöltéskor is bevált már egyszer. "Hogy csinál a ...?" hangzik a kérdés és a választól mindig röhög.

7. A feje fölé belógó textileket
Na, ezeket meg rugdossa, kezével boxolja és közben röhög. Saját magát ezzel tudja a legjobban elszórakoztatni.









Amiket nem szeret:

1. A sötétben kint tartózkodást akár autóban, akár babakocsiban
Hát, ez beletelt egy kis időbe, mire rájöttünk, hogy mi az ördög baja van. Aztán ahogy beállt a tél, és hamarabb lett sötét, kiderült, hogy az a baj.

2. A fürdés utáni vegzálást
Nem szereti a törölgetést és az öltözést meg végképp nem.

3. A merülést
Négyhónapos korától próbálkoztunk a babaúszással. A vizet imádja, a gyerekeket bámulja és nagyon szívesen játszik, de mindig sírt, amikor a víz alá került, bár láthatóan fizikailag semmi gondja nem volt, nem fuldokolt, köhögött, ilyesmi. Szóval abbahagytuk, bár rendkívül meggyőző volt a pengeszájú, szikár oktatónéni, aki közölte az utolsó órán, amikor tanácsot kértünk, hogy mit tegyünk, hogy "Hát, igen, most kezd megmutatkozni az akarata. Eldönthetitek, hogy engedtek neki és akkor mindig az van, amit ő akar, vagy folytatjátok." Aha, és lenyomjuk a víz alá. Hát, eldöntöttük :)

4. Az orrszívást
Ezt nem kell részletezni. Aki ismeri ezt az eszközt, nem csodálkozik, szerintem. Zajos, szívja a fejéből a valamit és még le is fogják közben. Szerintem ez mindannyiunknak sok lenne:)

Tud már kicsit megtámasztva, vagy kapaszkodva ülni, helyet változtatni, de nem túlságosan jól irányítottan. Kinéz egy játékot a szeme előtt, majd ezerrel tolatásba fog. Sajnos nem tudja átaludni az éjszakát, pedig kb. kéthónapos korától öthónapos koráig ezzel semmi gondja nem volt, aludt este tíztől reggel 4-5-ig, néha még tovább is. Öthónaposan viszont eléggé horrorba fordultak az éjszakák egyik pillanatról a másikra. Az elalvással semmi gond, cicin vagy a ágyába fektetve magától elalszik, de háromnegyed óra múlva panaszosan felsír, nehezen megvigasztaljuk, de utána néhány órán át nagyon vacakul alszik. Nagyon könnyen felriad, és segíteni kell a cumival, hogy vissza tudjon aludni. A cumit egyébként kb. egy hónapja meglehetősen önállóan kezeli, bár volt néhány üvöltés kezdetben, amikor az egészet a szájába tömködte, na az nem tetszett neki. Egyáltalán nem lóg egész nap a szájában, de ha nyugtalan, sokszor segít a dugó.

Öt és fél hónapos kora óta eszeget szilárd ételeket. Egy barackkal kezdte, még a nyaraláskor, aztán folytatódott krumplival, répával, céklával, almával, sütőtökkel. Nagyon édesen reagál az újféle élelmiszerekre, tündérien koncentrálva űzi a táplálkozást. Eddig mindent megevett, amit kapott :)