Az első karácsony

Márkóval mindketten nagyon-nagyon szeretjük a karácsonyt. Mindig meg szoktuk adni itthon is a módját, és mivel szerencsére nagy a család, minden nap vendégeskedünk itt-ott, így főzni alig kell, viszont szuperül tudunk itthon ünnepelni. Nagyon vártuk, hogy Mirkó mit fog szólni az ünnepi eseményekhez. Az áruházakban, éttermekben, cukrászdákban kihelyezett karácsonyfák, különösen a villogó fényfüzérek miatt elbűvölték, így reménykedtünk, hogy itthon is tetszeni fog neki a dolog.
Kivételesen már az előző napokon túlestünk a csomagoláson, így 24-re csak a karácsonyfa állítás és díszítés maradt hátra. Szerencsére Mirkó elaludt a teraszon beöltöztetve, így a fa beállítását és a díszítést távollétében tudtuk megkezdni. Még nem döntöttük, hogy ki hozza majd a karácsonyfát, de ennek még kevés jelentősége van, csak arra törekedtünk, hogy meglepetésként érje a teljes pompájában ragyogó karácsonyfa. Úgy terveztük, hogy csak akkor látja, amikor mamától hazajövünk.

Mert 24-én 3-4 óra felé szoktunk átmenni mamához, aki teljes ünnepi menüvel vár minket. Halászlé, rántott hal, majonézes krumpli, töltött káposzta, kolbásszal töltött egybesült hús, húsleves, kocsonya, bejgli, zserbó az ünnepi menü, amit szerencsére nem kell egyszerre elfogyasztani, mindig fel szoktunk belőle tankolni itthonra is. Isteni finom lett idén is minden. Megérkezésünkkor Mirkó elképedten figyelte a karácsonyfát, nagyon tetszett neki. Általában kedveli a nagy nyüzsgéssel járó családi eseményeket, nem húzza különösen fel magát a zsibongáson, zajon.

Itt Kikivel bontják lelkesen az ajándékokat:

Hét óra felé aztán hazaértünk és egymásnak is átadtuk ajándékainkat. Mirkó nagyon nagy rajongással fogadta a fát, különösen a csillagszórók tetszettek neki. Márkótól remek kis leporellót kaptam, amit persze ő készített. A címe: Pindi, az ezerarcú. Mirkót kb. többszáz féle néven szólítjuk, mióta megszületett, ezeket ki is gyűjtjük egy nagy poszterre a lakásban, a fürdőszobaajtón. Márkó a különböző neveket illusztráló fotókat rajzolt át a leporellóban. Tündéri édes, aranyos. Mirkó a leglelkesebb az ütős hangszer készletétől lett, amit kapott. Rumbatök, triangulum, csörgők, dob vannak benne. Lassan egy szimfonikus zenekar is gazdálkodhatna az itthoni hangszertárból, annyi mindent halmoztunk fel a néhány hónap alatt. Nagyon szeret velük játszani.
















Másnap aztán papáéknál folytattuk a zabatúrát, együtt ünnepelve tovább a húgomékkal és papáékkal. Itt újabb hangszerrel, egy szuper xilofonnal gyarapítottuk a hangszertárat :)

26-án aztán egy napot pihentünk otthon, végre kipróbálhattuk az új játékokat:

... és szerkókat:















Másnap lementünk Kecskemétre, Márkó szüleihez.

29-én vendégül láttuk Pali papáékat, akik igen kiterjedt rokonsággal bírnak, így egészen eddig a napig minden nap elég sok munkával járt számukra a karácsonyi vendéglátás. Itt egy kicsit pihenhettek, én meg már egy hete úgysem főztem semmit:) Papa remek játékot eszelt ki. Mirkó babakompját erőből meglendítve végiggurította a nappali és a konyha által biztosított ötméteres szabad felületen.

A mókát rettenetesen élvezte Pindi, akinek vigyorogva nyálcsorgatva lobogott a haja a lendülettől, de a Nyalikák is igencsak bevonódtak, ugyanis a terasztajtóból teniszmeccs nézőként mozgatva nyakukat csodálkozva bámulták az attrakciót. Ezen aztán mi is remekül szórakoztunk.









30-án aztán meglátogattuk Andreát, akinek lánya, Gabi, pazar ebédet készített. Mirkó számára a nap fénypontja továbbra is a bébikomp racing volt. Ja, és az ajándékba kapott játékmobiltelefon.










Hát, így telt az első karácsony, szerintem minden szuperül ment. Mirkó elégedett lehet :)

Kingáék látogatóban

Végre elérkezett a pillanat, hogy Kingáék meglátogattak minket. A látogatás remekül sikerült, ebédeltünk meg nagy játék is volt. Ismét bebizonyosodott, hogy egy gyereknél több fizikailag képtelenség, hogy automata géppel éles, fókuszált képen mutatkozzon :)

Pindi behavazódik

December 16-án arra ébredtünk, hogy csodálatosan sok hó hullott és még hullik is. Nagyon szép pelyhekben esett, a textilre és bőrre landoló hópihék kristályszerkezete szemmel teljesen kivehető volt. Pindi egyértelműen észrevette, hogy valami nem olyan, mint szokott, de hazugság lenne azt állítani, hogy rögtön rajongani kezdett a látványért. Nekem mindenestre tetszett, de nagyon.

Ezután aztán négy nappal leszakadt az ég, és olyan mennyiségű hó esett olyan rövid idő alatt, hogy az országban teljesen megbénult az élet. Mi ekkor Mirkóval az Allee bevásárlóközpontban épp karácsonyi bevásároltunk, és Andrea barátnőm is meglátogatott ott minket. Ő erősen pánikolt, hogy hogy fogunk 30 km-re hazajutni, én kevésbé. Isteni volt Mirkóval az Allee-ban, kávézgattunk, Mirkó meg kiflimajszolás közben elaludt, míg vártuk a hóesés végét. Végül elindultunk és kb. 40 perc alatt simán hazaértünk.

Atti hazajött látogatóba

Attila, az öcsém, Angliában, egy szállodában dolgozik már több mint egy éve. Italpincérkedik egy teraszétteremben, ami Michelin csillagra hajt, úgyhogy biztos jó. Annak érdekében, hogy le tudja dolgozni a már megszokott 16 óráját feladatokat vállal a housekeeping-ből is, ágyaz, minibárokat pakol meg ilyesmi. Mindezzel a teljesítményével elérte, hogy az Év dolgozója címet megkapja a Nidd Hall Leisure Hotel-ben. Na, ezt nem nagyon gondoltuk volna egy évvel ezelőtt :)
Szóval itthon járt látogatóban, nem Karácsonykor, mert akkor a szálloda vezetősége szolidaritást kényszerít az összes dolgozóra, így senkinek nem ad ki szabadságot. Bár ez inkább "Dögöljön meg a szomszéd tehene is!" magyar mentalitásnak tűnik. Mirkót most látja másodszor, először nyáron, amikor hazalátogatott, de nagyon jól összebarátkoztak, nagyokat nevettek együtt és egymáson.

Mikulásporta Tárnokon és a Millward-ban

Tárnokon a Művelődési Központban kitalálták, hogy a környékbeli és távolabbi gyerekek számára Mikulásportát alapítanak. Egy kis szobát kialakítottak Mikuláskuckónak, ahol a nagyon szimpatikus Mikulás előjegyzés alapján fogadja a kis vendégeket. Egy másik helységben vannak asztalok, amelyeken kézműveskedhetnek a gyerekcsoportok. Mi a Babamamaklubbal mentünk, nagyon jópofa volt. A Mikulás egy kis harangjátékon csengettette meg a mamákat és babákat és rögtön kiszúrta Márkót, hogy Manóként legyen kedves segíteni a szervírozásban. Mirkó nem nagyon tudott még kézműveskedni, de azért élvezte a babatársaságot.












A póniktól kicsit betojt, de kellő távolságból élvezte a látványt.









Estére a sok élménytől olyan fáradt lett, hogy már öltöztetés közben eldobta magát és elaludt a pelenkázón. Elég különös látvány, ahogy lelóg a bútorról :)


















Két nap múlva aztán újabb Mikulást üdvözölhetett a Millward-ban. Nagyon aranyos volt ez a Mikulás is, de azért egy kicsit más egy tárgyaló hangulata, mint a Mikulás kuckójáé :) Remélem, nem zavarodik meg a sok-sok Mikulástól, jövőre már valószínűleg valami épeszű teóriával kell előállnunk a Mikulás-létszámra.

Pindi szép napja

Mirkó ma olyan szép volt, hogy muszáj néhány fotót feltöltenem róla. Az egyiken a tipikus felülési pozíció látható, a másikon pedig a babakocsijából néz a világba.

















Este az a nagyszerű ötletünk támadt, hogy az Évitől - Márkó kolléganője - kapott golyókat beborítjuk a kádba, így fokozva a mókát.