Az első karácsony

Márkóval mindketten nagyon-nagyon szeretjük a karácsonyt. Mindig meg szoktuk adni itthon is a módját, és mivel szerencsére nagy a család, minden nap vendégeskedünk itt-ott, így főzni alig kell, viszont szuperül tudunk itthon ünnepelni. Nagyon vártuk, hogy Mirkó mit fog szólni az ünnepi eseményekhez. Az áruházakban, éttermekben, cukrászdákban kihelyezett karácsonyfák, különösen a villogó fényfüzérek miatt elbűvölték, így reménykedtünk, hogy itthon is tetszeni fog neki a dolog.
Kivételesen már az előző napokon túlestünk a csomagoláson, így 24-re csak a karácsonyfa állítás és díszítés maradt hátra. Szerencsére Mirkó elaludt a teraszon beöltöztetve, így a fa beállítását és a díszítést távollétében tudtuk megkezdni. Még nem döntöttük, hogy ki hozza majd a karácsonyfát, de ennek még kevés jelentősége van, csak arra törekedtünk, hogy meglepetésként érje a teljes pompájában ragyogó karácsonyfa. Úgy terveztük, hogy csak akkor látja, amikor mamától hazajövünk.

Mert 24-én 3-4 óra felé szoktunk átmenni mamához, aki teljes ünnepi menüvel vár minket. Halászlé, rántott hal, majonézes krumpli, töltött káposzta, kolbásszal töltött egybesült hús, húsleves, kocsonya, bejgli, zserbó az ünnepi menü, amit szerencsére nem kell egyszerre elfogyasztani, mindig fel szoktunk belőle tankolni itthonra is. Isteni finom lett idén is minden. Megérkezésünkkor Mirkó elképedten figyelte a karácsonyfát, nagyon tetszett neki. Általában kedveli a nagy nyüzsgéssel járó családi eseményeket, nem húzza különösen fel magát a zsibongáson, zajon.

Itt Kikivel bontják lelkesen az ajándékokat:

Hét óra felé aztán hazaértünk és egymásnak is átadtuk ajándékainkat. Mirkó nagyon nagy rajongással fogadta a fát, különösen a csillagszórók tetszettek neki. Márkótól remek kis leporellót kaptam, amit persze ő készített. A címe: Pindi, az ezerarcú. Mirkót kb. többszáz féle néven szólítjuk, mióta megszületett, ezeket ki is gyűjtjük egy nagy poszterre a lakásban, a fürdőszobaajtón. Márkó a különböző neveket illusztráló fotókat rajzolt át a leporellóban. Tündéri édes, aranyos. Mirkó a leglelkesebb az ütős hangszer készletétől lett, amit kapott. Rumbatök, triangulum, csörgők, dob vannak benne. Lassan egy szimfonikus zenekar is gazdálkodhatna az itthoni hangszertárból, annyi mindent halmoztunk fel a néhány hónap alatt. Nagyon szeret velük játszani.
















Másnap aztán papáéknál folytattuk a zabatúrát, együtt ünnepelve tovább a húgomékkal és papáékkal. Itt újabb hangszerrel, egy szuper xilofonnal gyarapítottuk a hangszertárat :)

26-án aztán egy napot pihentünk otthon, végre kipróbálhattuk az új játékokat:

... és szerkókat:















Másnap lementünk Kecskemétre, Márkó szüleihez.

29-én vendégül láttuk Pali papáékat, akik igen kiterjedt rokonsággal bírnak, így egészen eddig a napig minden nap elég sok munkával járt számukra a karácsonyi vendéglátás. Itt egy kicsit pihenhettek, én meg már egy hete úgysem főztem semmit:) Papa remek játékot eszelt ki. Mirkó babakompját erőből meglendítve végiggurította a nappali és a konyha által biztosított ötméteres szabad felületen.

A mókát rettenetesen élvezte Pindi, akinek vigyorogva nyálcsorgatva lobogott a haja a lendülettől, de a Nyalikák is igencsak bevonódtak, ugyanis a terasztajtóból teniszmeccs nézőként mozgatva nyakukat csodálkozva bámulták az attrakciót. Ezen aztán mi is remekül szórakoztunk.









30-án aztán meglátogattuk Andreát, akinek lánya, Gabi, pazar ebédet készített. Mirkó számára a nap fénypontja továbbra is a bébikomp racing volt. Ja, és az ajándékba kapott játékmobiltelefon.










Hát, így telt az első karácsony, szerintem minden szuperül ment. Mirkó elégedett lehet :)