Mirkó tündéri cuki hangokat bír adni, amihez kis segédeszközként minket használ. Az egyik kedvencem a hóchócozás közbeni EeeeEeeee, a másik pedig a fürdéskor gyakorolt EbüEbü. Ezt lassan egyedül is produkálja. Közben mostanában megáll a két kis lábán, nagyon mókásak a kis virgácsok.
Nagyon nyiladozik az értelme, amikor kérünk tőle valamit, akkor odanyújtja felénk és jól láthatóan kezdi érteni a Nem szót is, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy maradéktalanul teljesíti is az ezzel kezdődő kívánságokat :) Még Karácsonykor történt, hogy egyszer egy erőteljesebb rászóláskor rettenetesen elbőgte magát... Akkor nagyon megsajnáltam szegényt, és gyorsan megvigasztaltam. Azóta olvastam ezt a remek képletes hasonlatot, hogy a gyermek számára a szülő feddése nem más, mint Isten lesújtó haragja, így mostanában már csak így szoktam fenyíteni, amikor századjára sem érti, hogy "Nem", hogy "Mi van fiam, nem hallod Isten lesújtó haragját" :)
Nagyon szeret játszani, több kedvence is van. Az egyik a labdagurítgatás, amit leginkább a golflabdájával szokott előadni, mert az remekül pattog a kövezeten. Leheveredünk mindannyian a földre és Pindi sikkantásaival és karlobogtatásával kísérve egymásnak pattintgatjuk a labdát. Döbbenetes, hogy néha gurultában hogy el tudja kapni. A másik kedvenc a formaberakós kis vonat és csiga, ezekkel nagyon sokat el tud lenni. A fakocka szintén jöhet, de egyelőre inkább a rombolás megy, az építés még nem. És persze ott vannak a könyvek.
Imádjuk sapkákban látni, de ő viszont egyre tehetségesebben rángatja le a fejéről a könnyű nyári darabokat, amiket nem lehet rögzíteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése