Alszik, bilibe kakilt és puszit dob, egyszóval le vagyunk nyűgözve

Mirki az elmúlt tíz napban nem ébresztett fel minket éjszaka, remekül alszik mostanában. Ő maga felébred, ezt halljuk a babaőrben, de mégsem ragaszkodik minden alkalommal a megjelenésünkhöz, kiszolgálja magát az ágyába tett iszis kulacsból, vagy megkeresi az éjszaka még használatban lévő cumiját és alszik tovább.
Pár hete írtam, hogy bízom benne, hogy valami történik ezen a fronton - mondjuk már egy ideje bíztam benne:) - és láss csodát, be is következett. Remélem, ez most már így is marad. Negyed kilenc felé kezdjük a fogmosással az estét, aztán hosszú pancsolás a kádban, pizsama felvétel, majd meseolvasás, utána villanyoltás és mesélés, éneklés következik. Kb. fél tízre alszik el legkésőbb a Kicsi. Reggel pedig fél nyolckor szokott kelni, ez így tűrhető lenne.

Aztán kiderült, hogy mérhetetlenül ragaszkodik a kiságyához. Álmomban sem gondoltam volna, hogy amennyiben választhat a szülői ágy és a kiságy között, egyértelműen az utóbbira esik a választása. Itt jártak Miroslav és Iva Szabadkáról, és hogy kényelmesen aludjanak a hosszú út után, azt gondoltuk, hogy Mirkó szobájában aludjanak, Mirki pedig (VÉGRE) köztünk. Ezt többször el is mondtam neki már nap közben, hogy milyen szerencsés kissrác - egyik kedvence, hangosan röhög azon, hogy Mirkósrác - mert velünk alhat az éjszaka. Este azonban átöltözés után, mikor kérdeztem tőle, hogy akkor most hogyan tovább, hol fog aludni, a válasz az volt, hogy hevesen mutogatott a kiságyára és közölte, hogy "Ottya, ottya." Így a kiságyat át kellett hozni a mi szobánkba, és abban aludt el. Édes kis csillag, azóta már vettem egy könyvet a leválásról :)

Ezelőtt egy héttel volt még egy elképesztő akciója. Beültünk egy étterembe, a Remizbe, ahol gitáros szolgáltatta a zenét a vacsorához. Az evőeszközök csörömpöltek, a vendégek nem igazán hederítettek rá a zenészre, ahogy ez vendéglátóban szokásos. Mirkó azonban egy szám végén hangosan felkiáltott "Ta, ta!" és tapsolni kezdett. Hihetetlen, hogy ezt magától találta ki és remekül szórakozott is rajta. A zenész rámosolygott, ő is értékelte a gesztust.

Aztán pár napja az Aquaworld-ben megtanult a vízben cuppanós puszit adni. Nagyon élvezte a strandolást, imádja a vizet, többen is rácsodálkoztak, hogy milyen intenzitással veti bele magát és hogy a kis fejét is hogy beledugja, bugyborékolva. Érdekes, hogy mi lett a babaúszás failure-ből :) Különösen kedveli a sodrós körmedencét, ahol körbe-körbe sodortatja magát elengedett kézzel karúszókkal a vízben és közben kiabál: "So-So-So." Aztán megkérdeztük, hogy mi sodorja, és mondja, hogy a "Visz." Szóval már ezt is tudja :) Meg a vízben adott cuppanós puszit és néhány nap alatt puszit dobni is megtanult, ami nagyon édes.

További újítás, hogy tegnap, amikor nem voltunk otthon, Évi támogatásával a bilibe kakilt, életében először, mégpedig egy igen emberes hurkát. Alvás után, Évi felment érte, ő meg elkezdett valamivel molyolni. Évi szólt neki, hogy menjenek már le, mert mindjárt bepisil. Mire Mirki vigyorgott egyet, tetszett neki az ötlet, és közölte, hogy "Mi Mi pi pi bi bi", ami az ő nyelvén nyilván azt jelenti, hogy pisil ő is bilibe. Lementek, Évi bilire ültette, majd mikor először felállt, látta, hogy nincs benne semmi, így játékosan megfeddte, hogy hát ebben nincs semmi, mire Mirki ráült és produkált. Remélem, nem traumatizálta, hogy az első kakinál nem voltunk jelen, de a szakirodalmi adatokkal ellentétben egyáltalán nem hozta lázba a produktuma:)

.

Hétvége Mirki nélkül

Hát, ez kemény volt. Október 8-10-ig két éjszakát a Kicsi nélkül töltöttünk. No-Bellégákkal szokásos borturnénkra azt a döntést hoztuk Márkóval, hogy ketten megyünk kivételesen. Mivel már nem szoptatok, és Nagyival prímán megvolt eddig mindig Mirki, így úgy láttuk, hogy neki talán annyira nem fogunk hiányozni... Hát, ez így is volt, remekül eljátszottak Nya-val és Sa-val. Voltak a Tropicariumban is meg rengeteget bandáztak otthon. Kiki is átment Nagyihoz pénteken Orsival, úgyhogy nagy bandázás volt. Mi meg jól mulattunk, jókat röhögtünk, finom borokat kóstoltunk - bár én egy kicsit többet vártam a szekszárdi boroktól, és még táncoltunk is kicsit. Mirka az első éjszakát teljesen átaludta, a másodikon pedig egyszer ébredt egy óra felé fel, úgyhogy a nagyszülőkkel nagyon jól bánt e tekintetben. Nekünk eléggé hiányzott a Kicsi, főleg vasárnap délelőtt már nagyon. Tényleg mint az első randevúra menet, olyan izgatott voltam, mikor mentünk Nagyihoz a délutáni alvása közben érte. Felébredt és ahogy meglátott minket, kicsit felzaklatta a látvány, picit sírt, amit persze egész hétvégén nem tett. Szombaton még úgyahogy emlegetett minket, de aztán teljesen megszűntünk számára. Szóval a viszontlátás kicsit felzaklatta, de sírás közben teljesen hozzámbújt és simogatott. Aztán szépen összerázódtunk megint, úgy látom, hogy neki is hiányzott a testi kontaktus, mindkettőnket megdögönyözött apjával. Másnap még nagyon emlegette Nagyit és Sanyit, de azért nem sírt utánuk sem :) Az ezt követő két éjszaka nagyon szépen aludt, egyszer vagy egyszer sem ébredt fel, bár a babaőrt kicsit messzebb raktuk az ágyától, így kevéssé érzékeli, ha felébred :) 

Jujj, de izgi

Mirki néha most már a Mama, Papa szavakon kívül néha egy-egy egész szót is mond. Érdekes, mert azt figyeltük meg, hogy nem akkor sikerül kimondani a teljes szót, amikor elmélyülten koncentrál arra, hogy kimondja, hanem éppen akkor, amikor erre egyáltalán nem figyel, viszont erőteljesen érinti érzelmileg az adott pillanatban az adott szó jelentése. Az új szavak, amiket legalább egyszer hallottunk: pisi - mikor a bilit kiraktuk, hogy használja este, azóta rendszeresen; szuri - ma, amikor szu-t kapott, rögtön utána (Egyébként hős volt, mert végig nem sírt, csak amíg benne volt a tű, és az nem volt rövid idő...); pici - sütés közben, amikor kértem, hogy a pici sajtokat szórja a melegszendvicsre; torony - Duplo-torony építése közben, no meg az Ojsi. Egyébként továbbra is elképeszt, hogy mennyi könyvet tud kiegészíteni, ha tetszőleges helyen abbahagyom: Boribon focizik, Jó éjszakát, Annipanni!, Bóbita, Öreg néne őzikéje, Boribon kirándul, Állatszálloda, Remek teherautó, Szorgos busz, A török és a tehenek, Iciri-piciri. Ezeket biztos, nagyon durva.

Alvás-sztori

Mirki mostanában a javulás útjára lépett alvás ügyben, de kicsit elkeserítő előzményeket követően.

Az éjszakáink kb. egyéves koráig úgy néztek ki, hogy vele együtt lefeküdtünk, hogy bírjuk az éjszakai ébredéseket és utána a nappalokat. Aztán 10-12 hónapos korában jött el az az idő, hogy lefektettük a kiságyába, mellette ücsörögve dalolgattunk neki és így altattuk. Ezután egy-két órával mindig felébredt és sokáig éjszaka még szopizott is egyszer, kb. egyéves koráig, akkor elhagytuk az éjszakai evést, de magunk közé vettük, amikor hajnalban ébredt.

Az ébredései egyébként mindig felszínesek voltak, soha nem vélte úgy, hogy itt az ideje a nap kezdésének és teljesen könnyen megvigasztalható volt, nem ordított reménytelenül. Sokszor csak a cumiját vagy az italát kérte, de azért számunkra így is elég fárasztó volt a dolog, hiszen fel kellett ébrednünk Hozzá.

Aztán a nyaralás közben elmaradt az utolsó, esti szopi is és beváltottuk elhatározásunkat, és hazaérkezés után a gonosz Papa megfosztott a kicsiny utód éjszakai társaságától. Elfoglaltuk külön szobákat, Mirki pedig maradt egyedül a hatalmas gyerekszobában. Persze napokig nagyon szar volt lefeküdni aludni, sírdogáltam, hogy hol a kicsinyem. De őt egyáltalán nem viselte meg a külön alvás.

Új rutint alakítottunk ki. Lent fürdetés, fent felöltözés, utána Miffy és Álomfa nézés. Aztán a szobában lévő sarokgarnitúrán könyvből mesélés. Utána a stratégiánk különbözik apjával. Én a kb. 5 méterre lévő ágyába fektetem és visszafekszem a sarokgarnitúrára és onnan mesélem el Neki a Vele aznap történteket, majd énekelek. Apja a kiságy melletti szőnyegre kuporodva énekelget neki. Az ágyba betesszük a vizet, bízva abban, hogy ha arra van szüksége, kiszolgálja magát. Ez a módszer működött, simán vette az akadályt és elaludt, azonban az éjszaka egy-háromszori felébredései így még fárasztóbbakká váltak, hiszen át kellett Hozzá caplatni.

Aztán pár hete egy éjszaka véletlenül nem kapcsoltuk be a babaőrt és reggel mégis kipihenten, jókedvűen ébredt Mirka, mi pedig átaludtuk az éjszakát. Bár az ajtók zárva voltak, azt gondoltuk, hogy talán meghallottuk volna, ha visongva követelt volna minket az éjszaka közepén. Így ezen az incidensen felbátorodva azt döntöttük el, hogy a riasztásokra nem ugrunk azonnal, hanem néhány percet várunk és csak utána szaladunk. A módszer működött, többször fültanúi voltunk, hogy néhány nyöszörgés után visszaaludt magától. Szerintem most éjszakánként átlagosan egy-két ilyen riasztásunk van, és hetente 4-5 olyan éjszaka, amikor át is kell menni hozzá, de ez nagyon rapszódikus... Sokszor reggelig az ágyában alszik, és kb. heti egy-kétszer jön át hajnalban hozzánk.

Én érzékelem a javuló tendenciát és nem igazán van kedvem ennél drasztikusabb módszerekhez az éjszakai nyugalom érdekében. Azért ez az alvás része a második legnagyobb szívás összességében, azt kell hogy mondjam, a szoptatás kezdeti nehézségei után. Reméljük, ennél csak jobb lesz. Egyébként mindig jobb, mert néhány hete is elkezdtem egy ezzel kapcsolatos posztot, na, abban inkább a kétségbeesettség dominál, mert akkor volt egy elég rossz periódus.

Szóval, fel a fejjel, nemsokára alhatunk!