Alvás-sztori

Mirki mostanában a javulás útjára lépett alvás ügyben, de kicsit elkeserítő előzményeket követően.

Az éjszakáink kb. egyéves koráig úgy néztek ki, hogy vele együtt lefeküdtünk, hogy bírjuk az éjszakai ébredéseket és utána a nappalokat. Aztán 10-12 hónapos korában jött el az az idő, hogy lefektettük a kiságyába, mellette ücsörögve dalolgattunk neki és így altattuk. Ezután egy-két órával mindig felébredt és sokáig éjszaka még szopizott is egyszer, kb. egyéves koráig, akkor elhagytuk az éjszakai evést, de magunk közé vettük, amikor hajnalban ébredt.

Az ébredései egyébként mindig felszínesek voltak, soha nem vélte úgy, hogy itt az ideje a nap kezdésének és teljesen könnyen megvigasztalható volt, nem ordított reménytelenül. Sokszor csak a cumiját vagy az italát kérte, de azért számunkra így is elég fárasztó volt a dolog, hiszen fel kellett ébrednünk Hozzá.

Aztán a nyaralás közben elmaradt az utolsó, esti szopi is és beváltottuk elhatározásunkat, és hazaérkezés után a gonosz Papa megfosztott a kicsiny utód éjszakai társaságától. Elfoglaltuk külön szobákat, Mirki pedig maradt egyedül a hatalmas gyerekszobában. Persze napokig nagyon szar volt lefeküdni aludni, sírdogáltam, hogy hol a kicsinyem. De őt egyáltalán nem viselte meg a külön alvás.

Új rutint alakítottunk ki. Lent fürdetés, fent felöltözés, utána Miffy és Álomfa nézés. Aztán a szobában lévő sarokgarnitúrán könyvből mesélés. Utána a stratégiánk különbözik apjával. Én a kb. 5 méterre lévő ágyába fektetem és visszafekszem a sarokgarnitúrára és onnan mesélem el Neki a Vele aznap történteket, majd énekelek. Apja a kiságy melletti szőnyegre kuporodva énekelget neki. Az ágyba betesszük a vizet, bízva abban, hogy ha arra van szüksége, kiszolgálja magát. Ez a módszer működött, simán vette az akadályt és elaludt, azonban az éjszaka egy-háromszori felébredései így még fárasztóbbakká váltak, hiszen át kellett Hozzá caplatni.

Aztán pár hete egy éjszaka véletlenül nem kapcsoltuk be a babaőrt és reggel mégis kipihenten, jókedvűen ébredt Mirka, mi pedig átaludtuk az éjszakát. Bár az ajtók zárva voltak, azt gondoltuk, hogy talán meghallottuk volna, ha visongva követelt volna minket az éjszaka közepén. Így ezen az incidensen felbátorodva azt döntöttük el, hogy a riasztásokra nem ugrunk azonnal, hanem néhány percet várunk és csak utána szaladunk. A módszer működött, többször fültanúi voltunk, hogy néhány nyöszörgés után visszaaludt magától. Szerintem most éjszakánként átlagosan egy-két ilyen riasztásunk van, és hetente 4-5 olyan éjszaka, amikor át is kell menni hozzá, de ez nagyon rapszódikus... Sokszor reggelig az ágyában alszik, és kb. heti egy-kétszer jön át hajnalban hozzánk.

Én érzékelem a javuló tendenciát és nem igazán van kedvem ennél drasztikusabb módszerekhez az éjszakai nyugalom érdekében. Azért ez az alvás része a második legnagyobb szívás összességében, azt kell hogy mondjam, a szoptatás kezdeti nehézségei után. Reméljük, ennél csak jobb lesz. Egyébként mindig jobb, mert néhány hete is elkezdtem egy ezzel kapcsolatos posztot, na, abban inkább a kétségbeesettség dominál, mert akkor volt egy elég rossz periódus.

Szóval, fel a fejjel, nemsokára alhatunk!