Ez a bejegyzés az ornitológiai érdeklődéséről tudósít. A szalakóta szerepel egy kedvenc dalban és Papa is hallott róla nemrégiben egy rádióműsort. Szóval sokat emlegettük mostanában. Aztán egy reggel már nagyon szeretett volna lemenni játszani, és az ágyban történő lustálkodást meghosszabbítandó, gondoltam bevetni az ágyunk mellett heverő Madárhatározót. Nosza, fellapozták a szalakótánál és Mirki azóta fanatikus szalakóta-rajongó lett.
Szép kis madár, mi tagadás, de az azért túlzás volt, hogy este az ágyába fektetve a sötétben is azt visongatta, sza-sza-sza, szóval hogy azonnal hozzuk ide a könyvet és mutassuk meg a kis kedvencét. Azóta el sem rakjuk a Madárhatározót és nehezen, de igyekszünk kielégíteni a mérhetetlen tudásszomját. Leülünk és mindegyik madarat meg kell nevezni és mesélni róla.
A legszebb jelenet ezzel kapcsolatban az volt, amikor az egymás mögött lévő varjú és csóka bemutatása után az ölemben veszettül elkezdte simogatni a kezem és emlegetni, hogy C(s)i-c(s)i, sze-sze, va-va. Mondom Neki, én is szeretlek kisfiam, mivel ezt sokszor szokta mondogatni nekünk, amikor szeretget és bújuk. De csak nem hagyta abba, folytatta és látható volt, hogy szeretne velem valamit megértetni. Aztán egyszer csak bekövetkezett az aha-effektus és rájöttem, hogy a Csip-csip-csóka-vak-varjúcskát szeretné eljátszani velem. Szélesen vigyorgott, mikor végre megértettem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése