Az első karácsony

Márkóval mindketten nagyon-nagyon szeretjük a karácsonyt. Mindig meg szoktuk adni itthon is a módját, és mivel szerencsére nagy a család, minden nap vendégeskedünk itt-ott, így főzni alig kell, viszont szuperül tudunk itthon ünnepelni. Nagyon vártuk, hogy Mirkó mit fog szólni az ünnepi eseményekhez. Az áruházakban, éttermekben, cukrászdákban kihelyezett karácsonyfák, különösen a villogó fényfüzérek miatt elbűvölték, így reménykedtünk, hogy itthon is tetszeni fog neki a dolog.
Kivételesen már az előző napokon túlestünk a csomagoláson, így 24-re csak a karácsonyfa állítás és díszítés maradt hátra. Szerencsére Mirkó elaludt a teraszon beöltöztetve, így a fa beállítását és a díszítést távollétében tudtuk megkezdni. Még nem döntöttük, hogy ki hozza majd a karácsonyfát, de ennek még kevés jelentősége van, csak arra törekedtünk, hogy meglepetésként érje a teljes pompájában ragyogó karácsonyfa. Úgy terveztük, hogy csak akkor látja, amikor mamától hazajövünk.

Mert 24-én 3-4 óra felé szoktunk átmenni mamához, aki teljes ünnepi menüvel vár minket. Halászlé, rántott hal, majonézes krumpli, töltött káposzta, kolbásszal töltött egybesült hús, húsleves, kocsonya, bejgli, zserbó az ünnepi menü, amit szerencsére nem kell egyszerre elfogyasztani, mindig fel szoktunk belőle tankolni itthonra is. Isteni finom lett idén is minden. Megérkezésünkkor Mirkó elképedten figyelte a karácsonyfát, nagyon tetszett neki. Általában kedveli a nagy nyüzsgéssel járó családi eseményeket, nem húzza különösen fel magát a zsibongáson, zajon.

Itt Kikivel bontják lelkesen az ajándékokat:

Hét óra felé aztán hazaértünk és egymásnak is átadtuk ajándékainkat. Mirkó nagyon nagy rajongással fogadta a fát, különösen a csillagszórók tetszettek neki. Márkótól remek kis leporellót kaptam, amit persze ő készített. A címe: Pindi, az ezerarcú. Mirkót kb. többszáz féle néven szólítjuk, mióta megszületett, ezeket ki is gyűjtjük egy nagy poszterre a lakásban, a fürdőszobaajtón. Márkó a különböző neveket illusztráló fotókat rajzolt át a leporellóban. Tündéri édes, aranyos. Mirkó a leglelkesebb az ütős hangszer készletétől lett, amit kapott. Rumbatök, triangulum, csörgők, dob vannak benne. Lassan egy szimfonikus zenekar is gazdálkodhatna az itthoni hangszertárból, annyi mindent halmoztunk fel a néhány hónap alatt. Nagyon szeret velük játszani.
















Másnap aztán papáéknál folytattuk a zabatúrát, együtt ünnepelve tovább a húgomékkal és papáékkal. Itt újabb hangszerrel, egy szuper xilofonnal gyarapítottuk a hangszertárat :)

26-án aztán egy napot pihentünk otthon, végre kipróbálhattuk az új játékokat:

... és szerkókat:















Másnap lementünk Kecskemétre, Márkó szüleihez.

29-én vendégül láttuk Pali papáékat, akik igen kiterjedt rokonsággal bírnak, így egészen eddig a napig minden nap elég sok munkával járt számukra a karácsonyi vendéglátás. Itt egy kicsit pihenhettek, én meg már egy hete úgysem főztem semmit:) Papa remek játékot eszelt ki. Mirkó babakompját erőből meglendítve végiggurította a nappali és a konyha által biztosított ötméteres szabad felületen.

A mókát rettenetesen élvezte Pindi, akinek vigyorogva nyálcsorgatva lobogott a haja a lendülettől, de a Nyalikák is igencsak bevonódtak, ugyanis a terasztajtóból teniszmeccs nézőként mozgatva nyakukat csodálkozva bámulták az attrakciót. Ezen aztán mi is remekül szórakoztunk.









30-án aztán meglátogattuk Andreát, akinek lánya, Gabi, pazar ebédet készített. Mirkó számára a nap fénypontja továbbra is a bébikomp racing volt. Ja, és az ajándékba kapott játékmobiltelefon.










Hát, így telt az első karácsony, szerintem minden szuperül ment. Mirkó elégedett lehet :)

Kingáék látogatóban

Végre elérkezett a pillanat, hogy Kingáék meglátogattak minket. A látogatás remekül sikerült, ebédeltünk meg nagy játék is volt. Ismét bebizonyosodott, hogy egy gyereknél több fizikailag képtelenség, hogy automata géppel éles, fókuszált képen mutatkozzon :)

Pindi behavazódik

December 16-án arra ébredtünk, hogy csodálatosan sok hó hullott és még hullik is. Nagyon szép pelyhekben esett, a textilre és bőrre landoló hópihék kristályszerkezete szemmel teljesen kivehető volt. Pindi egyértelműen észrevette, hogy valami nem olyan, mint szokott, de hazugság lenne azt állítani, hogy rögtön rajongani kezdett a látványért. Nekem mindenestre tetszett, de nagyon.

Ezután aztán négy nappal leszakadt az ég, és olyan mennyiségű hó esett olyan rövid idő alatt, hogy az országban teljesen megbénult az élet. Mi ekkor Mirkóval az Allee bevásárlóközpontban épp karácsonyi bevásároltunk, és Andrea barátnőm is meglátogatott ott minket. Ő erősen pánikolt, hogy hogy fogunk 30 km-re hazajutni, én kevésbé. Isteni volt Mirkóval az Allee-ban, kávézgattunk, Mirkó meg kiflimajszolás közben elaludt, míg vártuk a hóesés végét. Végül elindultunk és kb. 40 perc alatt simán hazaértünk.

Atti hazajött látogatóba

Attila, az öcsém, Angliában, egy szállodában dolgozik már több mint egy éve. Italpincérkedik egy teraszétteremben, ami Michelin csillagra hajt, úgyhogy biztos jó. Annak érdekében, hogy le tudja dolgozni a már megszokott 16 óráját feladatokat vállal a housekeeping-ből is, ágyaz, minibárokat pakol meg ilyesmi. Mindezzel a teljesítményével elérte, hogy az Év dolgozója címet megkapja a Nidd Hall Leisure Hotel-ben. Na, ezt nem nagyon gondoltuk volna egy évvel ezelőtt :)
Szóval itthon járt látogatóban, nem Karácsonykor, mert akkor a szálloda vezetősége szolidaritást kényszerít az összes dolgozóra, így senkinek nem ad ki szabadságot. Bár ez inkább "Dögöljön meg a szomszéd tehene is!" magyar mentalitásnak tűnik. Mirkót most látja másodszor, először nyáron, amikor hazalátogatott, de nagyon jól összebarátkoztak, nagyokat nevettek együtt és egymáson.

Mikulásporta Tárnokon és a Millward-ban

Tárnokon a Művelődési Központban kitalálták, hogy a környékbeli és távolabbi gyerekek számára Mikulásportát alapítanak. Egy kis szobát kialakítottak Mikuláskuckónak, ahol a nagyon szimpatikus Mikulás előjegyzés alapján fogadja a kis vendégeket. Egy másik helységben vannak asztalok, amelyeken kézműveskedhetnek a gyerekcsoportok. Mi a Babamamaklubbal mentünk, nagyon jópofa volt. A Mikulás egy kis harangjátékon csengettette meg a mamákat és babákat és rögtön kiszúrta Márkót, hogy Manóként legyen kedves segíteni a szervírozásban. Mirkó nem nagyon tudott még kézműveskedni, de azért élvezte a babatársaságot.












A póniktól kicsit betojt, de kellő távolságból élvezte a látványt.









Estére a sok élménytől olyan fáradt lett, hogy már öltöztetés közben eldobta magát és elaludt a pelenkázón. Elég különös látvány, ahogy lelóg a bútorról :)


















Két nap múlva aztán újabb Mikulást üdvözölhetett a Millward-ban. Nagyon aranyos volt ez a Mikulás is, de azért egy kicsit más egy tárgyaló hangulata, mint a Mikulás kuckójáé :) Remélem, nem zavarodik meg a sok-sok Mikulástól, jövőre már valószínűleg valami épeszű teóriával kell előállnunk a Mikulás-létszámra.

Pindi szép napja

Mirkó ma olyan szép volt, hogy muszáj néhány fotót feltöltenem róla. Az egyiken a tipikus felülési pozíció látható, a másikon pedig a babakocsijából néz a világba.

















Este az a nagyszerű ötletünk támadt, hogy az Évitől - Márkó kolléganője - kapott golyókat beborítjuk a kádba, így fokozva a mókát.

Játszóterek

Falusi gyereknek a játszótér a kert, meg az udvar, meg az utca, meg a patakpart, meg az erdő, meg a tyúkól. Nálunk ebből néhány rendelkezésre áll, de azért mégis nagyon örülünk, hogy az Ifjúsági Házban állítólag még idén át fognak adni egy játszóteret. Közel lesz és úgy tűnik, jópofa játékokkal szerelik fel, biztos sok időt fogunk ott tölteni. Mirkó ráadásul abból a szempontból is "hátrányos" helyzetű, hogy tavaszi gyerek, így most, amikor már talán valamit tudna ott kezdeni, csak dideregve lehet ott tartózkodni. Angyalföldön járva azért belekóstoltunk, hogy milyen egy ilyen. Vikiékhez mentünk, mert még nálunk volt egy kókuszpólyájuk, és hazaért a kis újszülött Flóra. Flóra gyönyörű, de elképesztően picike. Persze nem az, hanem teljesen normális méretű újszülött, azonban sem Márkó, sem én nem emlékeztünk arra, hogy néhány hónapja még mi is egy ilyen aprócska brekszivel rendelkeztünk. Ismét felmerült, hogy jó ötlet-e, hogyha úgy határozunk, hogy nekünk már soha többé nem lesz ilyen apró baba a gondjainkra bízva?

Mikkamakka játéktár

24-én a Babamama klubbal a játéktárban jártunk Velencén. Ez nagyon kedves hely, rengeteg őrjítően jó játékkal. Mirkót leginkább az nyűgözte le, amelyen különböző formájú idomok gurulnak lefelé egy hatalmas lejtőn. A másik kedvence egy hatalmas boxzsákra hasonlítő bőrrel bevont henger volt, amit lefektettünk a padlóra és ő járássegítőként használva, tolta maga előtt és szép lassan tipegett utána. Nagyon édes volt vele. Érdekes volt, ahogy a többi gyerek között láthattam a pici Mirkót, aki csak ártatlanul figyelte, amikor valamelyik nagyobb gyereknek éppen arra a játékra támadt kedve, amelyikkel ő játszott. A játéktár után egy nagyon jót sétáltunk kettesben a tóparton, mivel ragyogóan sütött a nap és egy hotelben meg is ebédeltünk.

Újabb kunsztok

A mászás gyakorlása óriási program Pindinek, de elég hamar utána a kezünkön, majd később bútorokon felkapaszkodva fel is állt. A mászkálás sokmindent megváltoztatott, igazán figyelni kellett rá, hogy merre jár, mert így, hogy tetszőlegesen helyet változtat, sokkal könnyebben veszélybe sodorhatja önmagát. Az állással ez csak fokozódott. Mindegy, már megszoktam, hogy nagyjából együtt járunk vécére...

Aztán november 22-én bekövetkezett, hogy a kiságyban is rájött, hogy meg tudja ő ezt oldani. Ennek persze az lett az eredménye, hogy le kellett engednünk a matracot, hiszen így igazán könnyen fejre eshetett volna.


A másik komoly program a felülés, amit nagy magabiztossággal tesz és ücsörögve játszadozik. Ez sokat lendített az önállóságán, egész komolyan el tud játszadozni, pakolászni most már ücsörögve hosszú ideig.

A Miffy sztori

Miffy Dick Bruna holland grafikus szüleménye. Az öcsém csak úgy hívja, a "bevarrt szájú" nyuszi. Áron bácsitól, Márkó régi kollégájától kaptunk Pindi születése után néhány hónappal egy remek Miffy-s naptárat, ami az esti szertartásunk részévé vált. A szabadkai barátunktól való Álomfa festmény mellett ez lóg a kiságy felett a falon. Márkó minden alkalommal a fürdetés utáni öltöztetést követően a naptárhoz viszi Mirket és megmutatja neki az "ijedtképű nyuszibaba" arra a hónapra vonatkozó kalandját, majd az Álomfa festmény "műelemzését" végzik el közösen. Ezt Mirkó már hónapok óta heves integetéssel követeli, amint anyukám elmesélte, amikor ő vigyáz rá, akkor is:) Aztán egy nap sétálgattunk a faluban, és mivel azt láttam, hogy sokan állnak a buszmegállóban, hirtelen ötlettől vezérelve arra gondoltam, hogy átbuszozunk mamához Érdre. Ő a városközpontban, a buszvégállomásnál lakik, így biztos lehettem benne, hogy jó helyre visz a busz. Amúgy is már régóta tesztelni szerettem volna, hogy tudok-e egyáltalán tömegközlekedni a babakocsival. A faluban járnak alacsony padlós buszok, de persze most nem ilyen jött. Azt hittem már, hogy lemaradunk, de egy kedves hölgy segített felcipelni a gigababakocsit. Reméltem, hogy leszálláskor is szerencsém lesz:)
Mama háza közelében van egy használt ruhabolt, oda beszaladtam és a polcon 400 forintért megpillantottam Miffy-t, akit azonnal megvásároltam. Az eladó nem is sejtette, hogy mennyivel többet is megért volna nekem, hogy Mirkó élőben is találkozzon ikonjával. Szóval így a büntető buszút után, Mirkó Miffy-vel gazdagodott. Azonnal betanítottuk, és arra a kérdésre, hogy "Hol van Miffy?", rögtön rámutat:)

Pindi meg a víz

Mivel az unokatestvére remek hangulatban járt babaúszásra, mi is úgy döntöttük, hogy kipróbáljuk ezt a mókát, amennyiben neki is tetszik. Sok-sok aggályt lehet hallani róla, például hogy fertőzésveszélyes lehet a kicsikre a víz, hogy a lenyelt vízmennyiség felboríthatja a vízháztartásukat, hogy a mozgásfejlődésüket hátráltathatja, hiszen éppen a gravitációval kéne ebben az időszakban barátkozniuk, hogy nem véletlen, hogy bizonyos reflexek a növekedés és fejlődés során kikapcsolódnak, ezzel más fejlettebb tevékenységet támogató területek számára átadva a pályát. Azonban Krisztiánnál semmiféle mellékhatást nem tapasztaltunk, nem retardált, nem maradt vissza a mozgásfejlődése, nem volt soha semmilyen uszodai fertőzése, és mi is elég sokszor jártunk vele, így láthattuk, hogy valóban nem fullad meg a merüléskor.

Mirkó a fürdést kicsi kora óta imádta és az úszómedence nagy vizével is hamar megbarátkozott. A lenti képen a nagy kádas vizividámparkozás látható mamával, amit azóta űzünk, mióta ülni is tud a kis Mirki. A másik fotón pedig egy boldog szunyázás a sporttevékenység után, mert kétségtelen, hogy mindketten kellemesen elfáradtunk az úszás végére.










Azonban a foglalkozásokon a kezdetinek nevezett nehézségek még a hatodik órára sem szűntek meg, Mirkó minden egyes merüléskor üvöltött, aztán később már akkor is, amikor a medence vizében megjelent az oktató és véget ért a szabad játék. Szóval nem tetszett neki. A négyféle gyakorlat közül - amiből kettő víz alá merítés - egyet nagyon meglepő módon kedvelt, ez pedig az volt, amikor a fejét fogva a feje fölött állva kellett lebegtetni a vízben. Ez állítólag reflexes szinten nem kedvelt a babák körében, mert a bizonytalan lebegés még az evolúció kezdeti fázisaiban azonnal kapaszkodási ösztönöket váltott ki. Mirkó úgy tűnik, egy újabb evolúciós lépcsőfok, ugyanis belőle ez teljesen hiányzik, kacagott, míg a többi gyerek kétségbeesetten zokogott ezalatt a gyakorlat alatt. De a többieknél sokkal rosszabbul bírta a merítéseket. Tanácsot kértünk az oktatótól, aki teljes merevséggel közölte, hogy igen, most kezd felszínre törni az akarata, úgyhogy most eldönthetjük, hogy az lesz-e amit ő akar, vagy betörjük. Hát, mit mondjak, egyáltalán nem győzött meg :) Semmi pozitívumot nem említett, hogy miért érné meg még néhány órán át a sírást hallgatni, így abbahagytuk, viszont azóta is elhatároztuk, hogy havonta legalább egyszer visszük medencézni, de merülés nélkül.










Azóta már wellness-májszter lett, imád a csajokkal jakuzzizni, de az agárdi termálfürdőt és a sóbarlangját is komálja.