hétfő, november 9

Pindi meg a víz

Mivel az unokatestvére remek hangulatban járt babaúszásra, mi is úgy döntöttük, hogy kipróbáljuk ezt a mókát, amennyiben neki is tetszik. Sok-sok aggályt lehet hallani róla, például hogy fertőzésveszélyes lehet a kicsikre a víz, hogy a lenyelt vízmennyiség felboríthatja a vízháztartásukat, hogy a mozgásfejlődésüket hátráltathatja, hiszen éppen a gravitációval kéne ebben az időszakban barátkozniuk, hogy nem véletlen, hogy bizonyos reflexek a növekedés és fejlődés során kikapcsolódnak, ezzel más fejlettebb tevékenységet támogató területek számára átadva a pályát. Azonban Krisztiánnál semmiféle mellékhatást nem tapasztaltunk, nem retardált, nem maradt vissza a mozgásfejlődése, nem volt soha semmilyen uszodai fertőzése, és mi is elég sokszor jártunk vele, így láthattuk, hogy valóban nem fullad meg a merüléskor.

Mirkó a fürdést kicsi kora óta imádta és az úszómedence nagy vizével is hamar megbarátkozott. A lenti képen a nagy kádas vizividámparkozás látható mamával, amit azóta űzünk, mióta ülni is tud a kis Mirki. A másik fotón pedig egy boldog szunyázás a sporttevékenység után, mert kétségtelen, hogy mindketten kellemesen elfáradtunk az úszás végére.










Azonban a foglalkozásokon a kezdetinek nevezett nehézségek még a hatodik órára sem szűntek meg, Mirkó minden egyes merüléskor üvöltött, aztán később már akkor is, amikor a medence vizében megjelent az oktató és véget ért a szabad játék. Szóval nem tetszett neki. A négyféle gyakorlat közül - amiből kettő víz alá merítés - egyet nagyon meglepő módon kedvelt, ez pedig az volt, amikor a fejét fogva a feje fölött állva kellett lebegtetni a vízben. Ez állítólag reflexes szinten nem kedvelt a babák körében, mert a bizonytalan lebegés még az evolúció kezdeti fázisaiban azonnal kapaszkodási ösztönöket váltott ki. Mirkó úgy tűnik, egy újabb evolúciós lépcsőfok, ugyanis belőle ez teljesen hiányzik, kacagott, míg a többi gyerek kétségbeesetten zokogott ezalatt a gyakorlat alatt. De a többieknél sokkal rosszabbul bírta a merítéseket. Tanácsot kértünk az oktatótól, aki teljes merevséggel közölte, hogy igen, most kezd felszínre törni az akarata, úgyhogy most eldönthetjük, hogy az lesz-e amit ő akar, vagy betörjük. Hát, mit mondjak, egyáltalán nem győzött meg :) Semmi pozitívumot nem említett, hogy miért érné meg még néhány órán át a sírást hallgatni, így abbahagytuk, viszont azóta is elhatároztuk, hogy havonta legalább egyszer visszük medencézni, de merülés nélkül.










Azóta már wellness-májszter lett, imád a csajokkal jakuzzizni, de az agárdi termálfürdőt és a sóbarlangját is komálja.
























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése