Pindi Nyugat-Magyarországon bortúrázik

November első hétvégéjén a No-Bellégákkal szokásos őszi borturnén vettünk részt. Minden félévben - köszönet Szabóúrnak - remek társasággal bejárjuk a magyar borvidékek valamelyikét, most éppen Sopron került sorra. Az előző alkalmat kihagytuk, mert elég közel jártunk a szüléshez az időpontjában. Most remek ötletnek bizonyult a részvétel, mert nagyon jól kikapcsolódtunk. Szabóúrral közös kocsiban mentünk le, elsőként érkezve, ami máris jelzi, hogy amikor szülővé válik az ember, valami visszavonhatatlanul megváltozik:)
Először vásárolgattunk, aztán kókadoztunk a szálláson - Átrium Panzió, remek hely - majd megérkeztek Daniék Fruzsival, aki remek társaságnak bizonyult.
























Este a gyermektelenek buliztak, mi izgultunk, hogy hogy fog aludni, mert az elmúlt éjszakák nem mentek túl jól. Ugyan a szomszéd szobába minden szót át lehetett hallani a miénkből, panaszkodtak is, de nem tudták, hogy milyen szerencséjük van, hogy viszonylag nyugodt éjjelünk volt. Csak hajnal hat felé kelt fel és etetés után így is visszaaludt.

Másnap várost néztünk és wellness-kedtünk, aztán pedig a borvacsora következett, amin Pindi is részt vett, ám mivel a szeszes italokat még kevésbé élvezi, édesapja szórakoztatta bulldogos árnyjátékkal.





















Remek alkalom volt a szocializálódásra, amit egyrészt az is jelez, hogy Marci talán közelebb jutott a gyermekvállaláshoz és ezzel talán a felnőtté váláshoz azzal, hogy a gyerekünkről megállapította, hogy talán aranyosabb, mint egy kismacska. Másrészt Pindi is aktívan tarthatta a régi kapcsolatait Petykóval, aki szintén velünk tartott. Harmadrészt pedig Cujo is társra talált, ami az ő esetében egészen kivételes alkalom és Cujo ismeretében már-már hihetetlen.