Babahordozás

Mirkót nem sokat hordtuk kendőben, hordozóban, kenguruban. Kendőbe egyszer-kétszer betettem, és bár voltam terhesen oktatáson, mégsem éreztem teljesen biztonságosnak, mert mindig kioldódott valamennyire és egyre lejjebb lógott rajtam Mirki, ami nem volt jó érzés. Egyébként párszor felcsatoltam, amint említettem, és ő általában szerette a dolgot, nagyokat aludt benne még kis kukac korában.



Aztán örököltem húgomtól kengurut, azt párszor használtuk, például városi sétához meg palacsintasütéshez :) Sajnos rendeltem is egy nagyon csinos háti hordozót, de ez feleslegesnek bizonyult. A terv az volt, hogy kiránduláshoz apukája fogja ilyen módon cipelni, szóval erre lehet, hogy még sor fog kerülni...


Mirkó fő közlekedési eszköze a Graco típusú babakocsija volt, aminek a hordozórészét nem kedveltük igazán, de jó szolgálatot tett, mert autósülésként is alkalmazható. Elvileg amíg a gyerek nem ül, nem nagyon szabad felültetni a babakocsiban sem, de Mirkónál ez az elv nem annyira működött, mert egyszerűen nem volt hajlandó a kocsiban feküdni már nyáron sem, hisztériázott, ha lefektettük.


Nagyon bevált még egy Henitől örökölt kisszék, amit itthon ücsörgésre használtunk, illetve a lusta babysitter - Levi - remek ötlete, hogy a mosógépben forgó ruhák a székben ülve hosszú időre lenyűgözik.