Életünk neuralgikus pontja volt a 2009-es évben az épülő teraszunk. A fővállalkozó elképesztő ténykedése ellenére őszre nagyjából használható állapotba került, bár az áprilisi kezdés után abban reménykedtünk, hogy a névnapomon már ott vacsorázhatunk:) Soha, de soha nem lehetséges egy építkezés időigényét túlbecsülni. A dolgon nem sokat lendített, hogy a burkoló, amikor meglátta a beton minőségét, mind a 30 négyzetmétert feltörette és újrabetonozta, ezzel nem kis plusz ráfordításba verve minket, hiszen egy ilyen esetben teljesen reménytelen, hogy a fővállalkozón behajtsuk a költségeinket. Na, mindegy, jövőre erre már nem emlékszünk és a terasz viszont még évtizedekig megszépíti az életünket :)Szóval ezen a teraszon játszott Pindi szeptembertől egy pokrócra kicsapva, körülvéve a játékaival és a cicákkal.
Szeptemberre teljes profizmussal átfordult, most már nem kellettek extrém ingerek hozzá. A fordulászás egyfajta közlekedéssé fejlődött a következő hónapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése