Játszóterek

Falusi gyereknek a játszótér a kert, meg az udvar, meg az utca, meg a patakpart, meg az erdő, meg a tyúkól. Nálunk ebből néhány rendelkezésre áll, de azért mégis nagyon örülünk, hogy az Ifjúsági Házban állítólag még idén át fognak adni egy játszóteret. Közel lesz és úgy tűnik, jópofa játékokkal szerelik fel, biztos sok időt fogunk ott tölteni. Mirkó ráadásul abból a szempontból is "hátrányos" helyzetű, hogy tavaszi gyerek, így most, amikor már talán valamit tudna ott kezdeni, csak dideregve lehet ott tartózkodni. Angyalföldön járva azért belekóstoltunk, hogy milyen egy ilyen. Vikiékhez mentünk, mert még nálunk volt egy kókuszpólyájuk, és hazaért a kis újszülött Flóra. Flóra gyönyörű, de elképesztően picike. Persze nem az, hanem teljesen normális méretű újszülött, azonban sem Márkó, sem én nem emlékeztünk arra, hogy néhány hónapja még mi is egy ilyen aprócska brekszivel rendelkeztünk. Ismét felmerült, hogy jó ötlet-e, hogyha úgy határozunk, hogy nekünk már soha többé nem lesz ilyen apró baba a gondjainkra bízva?

Mikkamakka játéktár

24-én a Babamama klubbal a játéktárban jártunk Velencén. Ez nagyon kedves hely, rengeteg őrjítően jó játékkal. Mirkót leginkább az nyűgözte le, amelyen különböző formájú idomok gurulnak lefelé egy hatalmas lejtőn. A másik kedvence egy hatalmas boxzsákra hasonlítő bőrrel bevont henger volt, amit lefektettünk a padlóra és ő járássegítőként használva, tolta maga előtt és szép lassan tipegett utána. Nagyon édes volt vele. Érdekes volt, ahogy a többi gyerek között láthattam a pici Mirkót, aki csak ártatlanul figyelte, amikor valamelyik nagyobb gyereknek éppen arra a játékra támadt kedve, amelyikkel ő játszott. A játéktár után egy nagyon jót sétáltunk kettesben a tóparton, mivel ragyogóan sütött a nap és egy hotelben meg is ebédeltünk.

Újabb kunsztok

A mászás gyakorlása óriási program Pindinek, de elég hamar utána a kezünkön, majd később bútorokon felkapaszkodva fel is állt. A mászkálás sokmindent megváltoztatott, igazán figyelni kellett rá, hogy merre jár, mert így, hogy tetszőlegesen helyet változtat, sokkal könnyebben veszélybe sodorhatja önmagát. Az állással ez csak fokozódott. Mindegy, már megszoktam, hogy nagyjából együtt járunk vécére...

Aztán november 22-én bekövetkezett, hogy a kiságyban is rájött, hogy meg tudja ő ezt oldani. Ennek persze az lett az eredménye, hogy le kellett engednünk a matracot, hiszen így igazán könnyen fejre eshetett volna.


A másik komoly program a felülés, amit nagy magabiztossággal tesz és ücsörögve játszadozik. Ez sokat lendített az önállóságán, egész komolyan el tud játszadozni, pakolászni most már ücsörögve hosszú ideig.

A Miffy sztori

Miffy Dick Bruna holland grafikus szüleménye. Az öcsém csak úgy hívja, a "bevarrt szájú" nyuszi. Áron bácsitól, Márkó régi kollégájától kaptunk Pindi születése után néhány hónappal egy remek Miffy-s naptárat, ami az esti szertartásunk részévé vált. A szabadkai barátunktól való Álomfa festmény mellett ez lóg a kiságy felett a falon. Márkó minden alkalommal a fürdetés utáni öltöztetést követően a naptárhoz viszi Mirket és megmutatja neki az "ijedtképű nyuszibaba" arra a hónapra vonatkozó kalandját, majd az Álomfa festmény "műelemzését" végzik el közösen. Ezt Mirkó már hónapok óta heves integetéssel követeli, amint anyukám elmesélte, amikor ő vigyáz rá, akkor is:) Aztán egy nap sétálgattunk a faluban, és mivel azt láttam, hogy sokan állnak a buszmegállóban, hirtelen ötlettől vezérelve arra gondoltam, hogy átbuszozunk mamához Érdre. Ő a városközpontban, a buszvégállomásnál lakik, így biztos lehettem benne, hogy jó helyre visz a busz. Amúgy is már régóta tesztelni szerettem volna, hogy tudok-e egyáltalán tömegközlekedni a babakocsival. A faluban járnak alacsony padlós buszok, de persze most nem ilyen jött. Azt hittem már, hogy lemaradunk, de egy kedves hölgy segített felcipelni a gigababakocsit. Reméltem, hogy leszálláskor is szerencsém lesz:)
Mama háza közelében van egy használt ruhabolt, oda beszaladtam és a polcon 400 forintért megpillantottam Miffy-t, akit azonnal megvásároltam. Az eladó nem is sejtette, hogy mennyivel többet is megért volna nekem, hogy Mirkó élőben is találkozzon ikonjával. Szóval így a büntető buszút után, Mirkó Miffy-vel gazdagodott. Azonnal betanítottuk, és arra a kérdésre, hogy "Hol van Miffy?", rögtön rámutat:)

Pindi meg a víz

Mivel az unokatestvére remek hangulatban járt babaúszásra, mi is úgy döntöttük, hogy kipróbáljuk ezt a mókát, amennyiben neki is tetszik. Sok-sok aggályt lehet hallani róla, például hogy fertőzésveszélyes lehet a kicsikre a víz, hogy a lenyelt vízmennyiség felboríthatja a vízháztartásukat, hogy a mozgásfejlődésüket hátráltathatja, hiszen éppen a gravitációval kéne ebben az időszakban barátkozniuk, hogy nem véletlen, hogy bizonyos reflexek a növekedés és fejlődés során kikapcsolódnak, ezzel más fejlettebb tevékenységet támogató területek számára átadva a pályát. Azonban Krisztiánnál semmiféle mellékhatást nem tapasztaltunk, nem retardált, nem maradt vissza a mozgásfejlődése, nem volt soha semmilyen uszodai fertőzése, és mi is elég sokszor jártunk vele, így láthattuk, hogy valóban nem fullad meg a merüléskor.

Mirkó a fürdést kicsi kora óta imádta és az úszómedence nagy vizével is hamar megbarátkozott. A lenti képen a nagy kádas vizividámparkozás látható mamával, amit azóta űzünk, mióta ülni is tud a kis Mirki. A másik fotón pedig egy boldog szunyázás a sporttevékenység után, mert kétségtelen, hogy mindketten kellemesen elfáradtunk az úszás végére.










Azonban a foglalkozásokon a kezdetinek nevezett nehézségek még a hatodik órára sem szűntek meg, Mirkó minden egyes merüléskor üvöltött, aztán később már akkor is, amikor a medence vizében megjelent az oktató és véget ért a szabad játék. Szóval nem tetszett neki. A négyféle gyakorlat közül - amiből kettő víz alá merítés - egyet nagyon meglepő módon kedvelt, ez pedig az volt, amikor a fejét fogva a feje fölött állva kellett lebegtetni a vízben. Ez állítólag reflexes szinten nem kedvelt a babák körében, mert a bizonytalan lebegés még az evolúció kezdeti fázisaiban azonnal kapaszkodási ösztönöket váltott ki. Mirkó úgy tűnik, egy újabb evolúciós lépcsőfok, ugyanis belőle ez teljesen hiányzik, kacagott, míg a többi gyerek kétségbeesetten zokogott ezalatt a gyakorlat alatt. De a többieknél sokkal rosszabbul bírta a merítéseket. Tanácsot kértünk az oktatótól, aki teljes merevséggel közölte, hogy igen, most kezd felszínre törni az akarata, úgyhogy most eldönthetjük, hogy az lesz-e amit ő akar, vagy betörjük. Hát, mit mondjak, egyáltalán nem győzött meg :) Semmi pozitívumot nem említett, hogy miért érné meg még néhány órán át a sírást hallgatni, így abbahagytuk, viszont azóta is elhatároztuk, hogy havonta legalább egyszer visszük medencézni, de merülés nélkül.










Azóta már wellness-májszter lett, imád a csajokkal jakuzzizni, de az agárdi termálfürdőt és a sóbarlangját is komálja.

Mászik a kissrác

Húha, a soproni hétvégén megállapítottuk, hogy a padlószőnyegen sokkal jobban megy a kúszás és helyváltoztatás, mint itthon a meleg kövön... De azért nem adtuk fel, hogy egyszer még itthon is mászni fog. Néhányszor már felült, de úgy, hogy mindig csak azt vettük észre, hogy jé, a gyerek ül és senki nem ültette fel. Nos, a mászás pedig egy nappal a hétvége után be is következett!!! Mirkó tud mászni!!! Íme a bizonyíték:

Pindi Nyugat-Magyarországon bortúrázik

November első hétvégéjén a No-Bellégákkal szokásos őszi borturnén vettünk részt. Minden félévben - köszönet Szabóúrnak - remek társasággal bejárjuk a magyar borvidékek valamelyikét, most éppen Sopron került sorra. Az előző alkalmat kihagytuk, mert elég közel jártunk a szüléshez az időpontjában. Most remek ötletnek bizonyult a részvétel, mert nagyon jól kikapcsolódtunk. Szabóúrral közös kocsiban mentünk le, elsőként érkezve, ami máris jelzi, hogy amikor szülővé válik az ember, valami visszavonhatatlanul megváltozik:)
Először vásárolgattunk, aztán kókadoztunk a szálláson - Átrium Panzió, remek hely - majd megérkeztek Daniék Fruzsival, aki remek társaságnak bizonyult.
























Este a gyermektelenek buliztak, mi izgultunk, hogy hogy fog aludni, mert az elmúlt éjszakák nem mentek túl jól. Ugyan a szomszéd szobába minden szót át lehetett hallani a miénkből, panaszkodtak is, de nem tudták, hogy milyen szerencséjük van, hogy viszonylag nyugodt éjjelünk volt. Csak hajnal hat felé kelt fel és etetés után így is visszaaludt.

Másnap várost néztünk és wellness-kedtünk, aztán pedig a borvacsora következett, amin Pindi is részt vett, ám mivel a szeszes italokat még kevésbé élvezi, édesapja szórakoztatta bulldogos árnyjátékkal.





















Remek alkalom volt a szocializálódásra, amit egyrészt az is jelez, hogy Marci talán közelebb jutott a gyermekvállaláshoz és ezzel talán a felnőtté váláshoz azzal, hogy a gyerekünkről megállapította, hogy talán aranyosabb, mint egy kismacska. Másrészt Pindi is aktívan tarthatta a régi kapcsolatait Petykóval, aki szintén velünk tartott. Harmadrészt pedig Cujo is társra talált, ami az ő esetében egészen kivételes alkalom és Cujo ismeretében már-már hihetetlen.

Másodunokatesóknál

Halottak napján minden évben a solymári temetőbe megyünk, ahol apukám szülei és nagymamája vannak eltemetve. Ott laknak ugyanis a nagybátyámék és az ő fia. Csabának, az unokatesómnak és Boginak a feleségének három gyermeke van. Három nagyon vagány, nyitott, tündéri kissrác, Peti, Andris és Kata. A családi idill ismét elgondolkodtatott, hogy mi legyen a testvér kérdéssel. Olyan jó látni egy ilyen népes csapatot, amint egymással őrjöngve elképesztően felszabadultan és jól érzik magukat. Ezt azért nehezen tudja megadni egy szülő a kisgyermekének, ha nincs benne hasonló korú partnere:) A káosz persze kicsit ellene szól, de a két dolog nem áll arányban egymással. Mirk egyelőre nem vett részt a játékban, inkább kíváncsian figyelte, hova fut ki a dolog, de Kiki viszont már egészen interaktív volt.