Papa versei

Papa versei újabban kettőnkhöz szólnak, korábban reggelenként SMS-ben engem illettek, de mióta Mirkának van remek rajztáblája, gyakran odakészülnek. Ez nagy kedvenc és minden sora igaz.

Mamánál Cangás Pindi

Átbicajoztunk mamához, ami nincs nagyon messze - kb. 7 km - de azért van egy jó nagy emelkedő benne és nekem oda-vissza elég volt. Mirka csöndben gubbasztott hátul, nem hiába ő Cangás Pindi.

Orsiék házát megnéztük Diósdon

Elmentünk végre megnézni a diósdi házat, amit Orsiék építenek és ahova el fognak költözni egy év múlva tőlünk. Nagyon szép, igényes kivitel, az biztos, még aki nem ért hozzá, az is láthatja. Méretei is megfelelőek nekik, hacsak nem akarnak még pár gyereket, remélem, jól érzik majd magukat benne.

Előtte az Auchan-ban vásároltunk és Mirka kiszúrta a pénzbedobós játékokat, most már mindre fel kell ülnünk, de pénzt egyelőre nem dobunk be, egy darabig így is jó móka.

Nyaralás után tovább barátkozunk a vízzel

A tenger nagyon tetszett Mireknek, Te-te, mondogatta, amikor invitáltuk, hogy induljunk. Bár a kis dackorszaka kezdetének tudtuk be, hogy a sétát próbálta bojkottálni, elég nagy balhét vert le, hogy vegyük fel és úgy cipeljük le a partra. De általában, szinte mindig meg tudtuk győzni, hogy jobb lesz, ha szedi a kis lábait.
Egyszer meg hatalmas viharba keveredtünk, lementünk a partra, hogy milyen kircsi lesz, megnézni a hullámokat, aztán alig bírtunk felmenekülni, olyan bivalyerős szél fújta az arcunkba a homokot és repkedtek a cuccaink, Mirka meg persze bepánikolt. De végül Papa megoldotta és feljutottunk a kéróba :)

Békésen vizeken próbálkoztunk augusztus közepén, jártunk a Velencei-tónál - a velencei szabadstrandot nem ajánlom senkinek, az agárdi öko strandot annál inkább és sokat voltunk a battai strandon is, ami nagyon közel van hozzánk és nagyon szeretjük. Azt vettük észre, hogy Mirka akkor élvezi leginkább a dolgokat, ha nem erőltetjük rá a saját tempónkat, hanem szép nyugodtan kivárjuk, míg ő felfedezi a dolgokat saját maga számára. Így van ez a vízzel is. Valóságos kis vízibolha lett belőle nyár végére.

Camponában sapkapróba ismét

Nem tudom, hogy kerültünk ebbe a boltba, de a Campona-ban betértünk a lufiboltba és felpróbáltuk ezt a tündéri kis manókalapot. Ebből is látszik, hogy egy kis manóval van dolgunk:

Nyaralás II.

Július 30-án kora reggel el is indultunk Horvátország felé és tényleg megúsztuk a dugót. Jó ötlet volt a zadari autópályán menni, mert rövidebb ideig tartott az út, mint a közelebbi Krk szigetre, az előző évben. Igaz, hogy végig esett az eső, de nem bántuk, mert Sukosan-ban, az első - pocsék, de a lényeg az volt, hogy egy éjszakára foglalható legyen - szállást nyújtó városunkban ez a ragyogó kép fogadott:

 
Sukosan-ba érkezésünk előtt még arra is volt időnk, hogy Zadar-ban plázázzunk egy kicsit, de ebédelni nem tudtunk, mert a helyi hamburgereseket megviselte, hogy az eső elől odavonultak az emberek és felháborító módon mindenki kajálni akart:) De legalább megtudtuk, hogy másnap három órától megtekinthetjük a Millenium Jump-ot, ami Zadar egyik legfőbb nyári attrakciója. Az egy-két kilométer hosszú városi rakparton 1500-2000 ember áll sorban, akik beneveztek és egyszerre beugranak a vízbe. Azt ünneplik, hogy Zadarban a városi rakpartnál ennyire tiszta a víz, hogy simán lehet fürdeni benne. El is terveztük, hogy másnap megtekintjük a mulatságot, de ma még várt ránk egy isteni tengerparti vacsora Sukosan-ban. Mirka nagyon szerette a fried calamari-t, csak sajnos nem bírta lenyelni :)

 Aztán másnap átmentünk Zadar-ba, hogy kicist körülnézzünk a városban. Jót sétáltunk és mókáztunk a Kicsivel.

Amíg el nem aludt az ugrás előtt. Akkorra már mi is eléggé fáradtak voltunk, hiszen még a toronyban is jártunk.

Szerencsére időben felébredt és megtekinthette a nagy ugrást (amiből mint később megtudtuk, kb. félóránként indítanak egyet).

Aztán kicsit nehézkesen, de a háziak nem létező német és angolnyelvtudására alapozva megérkeztünk az apartmanba, ahol egy hetet töltöttünk. Nagyon furcsa volt, hogy az eddigiekkel ellentétben a két gyönyörű pálmafán kívül nem sok mindenen volt érezhető a mediterrán kusza, de otthonos stílus. A kert és az apartman kicsit lelketlen, de funkcionálisan teljesen megfelelő volt, de a teraszt a pálmafával itthonra is elfogadnám...

Amitől azonban teljesen elállt a lélegzetünk, az a privát beach volt, ahova a fenti képen a kert elejében látható fákon át vezetett a 30 méteres gyalogos ösvény. Homokos part, körülötte panorámának a Velebitek, és ráadásul rajtunk kívül még kb. két család használta a másfél-két kilométeres sávot. Ja, és délután még árnyék is volt, ha akartuk, behúzódhattunk a nádas tövébe. Szóval csudálatosan tökéletes vakációnak ígérkezett ezzel a bázissal. Mirka és a Papa így üdvözölték a tengert, az Őrségben vásárolt fakarddal a talajon:

Másnap reggel eurokrem-es kenyérrel kezdtük a napot, szép dolog, mondhatom. Aztán a felpörgött kis Mucur a tengerre vágyakozva a következő játékokat adta elő a terasz mellett. Tündér édes kis pakolós, dumálós kisfiú.

A következő napokban nem volt mindig fürdésre alkalmas az időjárás, de ez egyáltalán nem jelentett gondot. Közel van a Krka  Nemzeti Park, ahol hatalmas sétát tettünk és az óriás vízesés vizében meg is fürödtünk, mármint a nagyok egyesével. Mirkát leginkább az óriás lépcsősor hozta lázba, amit végig gyalogosan tett meg.

Krka után úgy ítéltük meg, hogy még belefér egy látogatás Biograd na Moru-ba, ahol éppen nyári éjszakai mulatság volt, ahol végigsétáltunk a sétányon és nagyon értékeltük a piros traktoros lufit, de nem vettük meg. Rengetegen voltak, hosszú sorok kígyóztak a grillezett szardíniát árusító "büfék" előtt.

Aztán másnap óriás pancsolás. Mirka ellenállása ellenére a gumimatracon bejött a vízbe, addig inkább csak a parton szaladgált és mosolyogva a kicsi talpát mártogatta a partról. Parázott a matractól, de addig mókáztunk, míg megjött a kedve.

Aztán pihengetés, kagylógyűjtés, homokvárazás a parton következett.

Másnap ismét kirándultunk, Paklenicába, ahol mesés a tengerpart, hiszen a Velebitek lábánál fekszik, és gyönyörű kopár szigetek veszik körül. Óriásit kirándultunk, félúton félredobva a babakocsit, de Mirkó itt is a visszafelé utat élvezte legjobban, ahol zakatolva szaladt lefelé a hatalmas sziklák között. A mászólányok integetésétől és mosolygásától kísérve.

Aztán sokat fürdőztünk még a kis partunkon és nagyon jól éreztük magunkat. Az utolsó napon is csak kipakoltunk a kocsiba és délután két óra felé indultunk haza, addig beacheltünk, szuper jó volt. Nyaralás közbeni fejlemény, hogy lassan és fokozatosan, először naponta egy, majd kétnaponta egy szopizással befejeztük ezt a közös kalandot, ami nagyon szép emlékekkel járt, remélem, mindkettőnk számára. Kicsit szomorú voltam, de némileg megkönnyítette, hogy amikor utolsóként kínáltam meg, eszméletlen huncut vigyorral adta értésemre, hogy nem igazán érti, hogy mit akarok ezzel a dologgal.