Nyaralás után tovább barátkozunk a vízzel

A tenger nagyon tetszett Mireknek, Te-te, mondogatta, amikor invitáltuk, hogy induljunk. Bár a kis dackorszaka kezdetének tudtuk be, hogy a sétát próbálta bojkottálni, elég nagy balhét vert le, hogy vegyük fel és úgy cipeljük le a partra. De általában, szinte mindig meg tudtuk győzni, hogy jobb lesz, ha szedi a kis lábait.
Egyszer meg hatalmas viharba keveredtünk, lementünk a partra, hogy milyen kircsi lesz, megnézni a hullámokat, aztán alig bírtunk felmenekülni, olyan bivalyerős szél fújta az arcunkba a homokot és repkedtek a cuccaink, Mirka meg persze bepánikolt. De végül Papa megoldotta és feljutottunk a kéróba :)

Békésen vizeken próbálkoztunk augusztus közepén, jártunk a Velencei-tónál - a velencei szabadstrandot nem ajánlom senkinek, az agárdi öko strandot annál inkább és sokat voltunk a battai strandon is, ami nagyon közel van hozzánk és nagyon szeretjük. Azt vettük észre, hogy Mirka akkor élvezi leginkább a dolgokat, ha nem erőltetjük rá a saját tempónkat, hanem szép nyugodtan kivárjuk, míg ő felfedezi a dolgokat saját maga számára. Így van ez a vízzel is. Valóságos kis vízibolha lett belőle nyár végére.