Nyaralás I.

Az idei nyaralásban egy dolgot kicsit elbaltáztam, pedig tavaly olyan jól sikerült, hogy az Orsiékkal is találkoztunk néhány napra a Balatonon, most pedig rászerveztem a mi nyaralásunkat az övékre, a csatlakozás lehetősége nélkül.

Na, mindegy, késő bánat. A nyaralás egyébként csúcsszuper volt, két részből állt. Elsőként az Őrségbe mentünk le néhány napra, majd folytattuk egy egyhetes horvátországi hédereléssel. Az első bejegyzésben az őrségi turnéról számolnék be. Mirkóval nagyon szuper nyaralni, az ember tényleg rácsodálkozik mindenre újra és újra, ahogy felfedezzük együtt a világ sok-sok érdekességét. Egy tanya pedig remek hely erre, rengeteg állat és másfajta impulzus, mint amit otthon megszoktunk. A Ferencz-portát interneten találtam, egy ex-budapesti házaspár hozta létre és mindent teljesítenek, amit a honlapjukon ígérnek, egyszerűen frenetikus hely.

http://www.ferenczporta.hu/html/vendszallas.htm

Az odafelé vezető úton megnéztük a bivalyrezervátumot Zalakomárban, ami Mirkit kicsit megszeppentette, de azért inkább tetszett neki, mint nem.

Aztán megérkeztünk Szalafőre, ami a gyönyörű Őrségben van, és nagyon autentikus hely. Ilyen az udvar, ami mellett közvetlenül ott vannak a kecskék és a malackák, akik később Mirkó nagy kedvencei lettek.

Az ajtónkban pedig ez a kép fogadott, Bodza, a kiskutya kedvence helye ugyanis éppen a mi lábtörlőnk volt.

Elfoglaltuk a szállást és másnap konstatáltuk, hogy micsoda gyermekparadicsom ez a hely. A már ott vendégeskedők közösen bandáztak a kertben, együtt bográcsoltak és játszottak esténként, míg a gyerekek körülöttük futkostak. A legkellemesebb gyermekkori nyaralásaimat idézte a kép.

Aztán felderítettük a gazdaságot, Mirka nagy örömére, kezdtük a kecskékkel és birkákkal, de azok kicsit hangosak és pofátlanok voltak Mirki ízlésének.

 Az igazi kedvenceivé a vietnámi csüngőhasú malacok váltak egyértelműen. Diszkrétek és rendkívül falánkak, pont neki valók.

A másik óriáskedvenc a traktor. A gazdaságban van tó, legelő, sajtkészítés zajlik és tizesével sorakoznak a többé-kevésbé működő GÉPek, Mirka óriás örömére. Több traktort is kipróbált, mindegyik óriássiker.

Aztán voltak még a tehenek. Elmentünk meglátogatni őket a legelőre, ahonnan csak a tejelőket hajtják le esténként fejésre, a többiek kint maradtak. A lehajtáskor az egyik bőgött egyet, amitől Mirek kicsit megijedt és utána kicsit sírt, amikor tehenet látott. Jövőre majd ismerősként üdvözli őket, remélem.

Ezen kívül még a környékbeli erdőkben és réteken sétálgattunk sokat, átgyalogoltunk Őriszentpéterre majd hazabuszoztunk. Őriszentpéteren a városi parkban kidőlve aludtunk, addigra elég volt a sétából...

A Ferencz-portán töltött két éjszaka után át kellett költöznünk Farkasfára, egy másik szállásra, mert Krisztáéknál sajnos nem volt hely. Így egy másik nagyon kellemes szálláshelyet is megismerhettünk. Megnéztük még Pityerszert, az őrségi skanzent.

Az időjárás miatt nem igazán gondoltunk az őrségi tavakban való fürdőzésre, de így is pompás volt a kaland. Innen indultunk Zadar felé, ahol két szállást is foglaltam, mert az egyiket csak szombattól lehetett és mindenképpen szerettem volna, ha nem végig dugóban megyünk így egy éjszakára foglaltam egy kis vacak szállást is, hogy egy nappal korábban tudjunk leutazni.