Juhhééééééééé, egyszer bilibe pisilt, vagyis kétszer

Mirki tréningnadrágja ma estére feledékenységem miatt átázott. Gyorsan kivetkőztettük mindenből és mivel már csak kb. félóra volt hátra a fürdetésig, úgy döntöttünk, nem öltztetjük vissza. Apja viszont javasolta, hogy pelust adjak rá mindenképp, mert ilyenkor szokott megfigyelése szerint tartalékolni, mert a teli pelusba nem szívesen pisil. Én mondtam neki, hogy hozza inkább ki a szobába a bilit, hátha... Utána Mirkesz a hasamon "Hej, Gyula, Gyula, Gyulá"-zott és ökörködött, majd egyszer csak felpattant, közölte, hogy "Pi!" és rácsüccsent a bilire. Én hátulról hallgatva figyeltem, hogy mi történik, mert a feje nagyon komolyra váltott. Egyszer csak hallottam, hogy csurog a pisi. Az első kis adag után felállt és vigyorgott a feje. Aztán negyedóra őrjöngés után még egyszer ráült és így egészen korrekt kis adagot produkált:) Olyan ügyes!!!

Mirkó mozgalmas hétvégéje

Szombaton a Millenáris Teátrumban voltunk évnyitó Ringató foglalkozáson. Azért figyeltem fel erre a rendezvényre, mert a Babamama Klub hírlevelében olvastam, hogy egy kétéves Balázs nevű kisfiú megsegítésére zajlik a rendezvény, aki egy tündéri kétéves kisfiú volt, míg baleset nem érte. Hétvégi bevásárlás közben elcsatangolt és beleesett egy tóba, amibe belefulladt. Visszahozták az életbe, de agykárosodása lett. Anyukája blogot vezet a fejlesztéséről és igazán mindent megtesz, hogy ismét önállóan éljen a kisfiú, de nagyon szomorú látni a kis vidám, Mirkire emlékeztető mosolygós arcát a korábbiakból és ezzel kontrasztban a jelenlegi felvételeket róla... A rendezvény fővédnöke Marék Veronika volt, és Mirkó nagy Boribon ("Bo-bó") rajongó. A kirándulós rész egy kicsit felkavarja, mert abban Boribon elesik és ilyenkor Mirki elnyúlt fejjel a saját térdét mutogatja, ahol egy csúnya heg éktelenkedik, amit seb korában kénytelen voltam tapasszal lefedni, mert olyan sokszor felszakadt, hogy nagyon csúnya lett. Ma azzal is meglepett, hogy a négy rész közül az egyikben megkérdeztem egy szereplő nevét (mármint, hogy "Ki tanította meg Boribont focizni? Hogy hívják a kisfiút?") és közölte, hogy "Be-Be", azaz Bence. Hát, tényleg zseni :) Szóval számunkra legalábbis biztos, hogy csoda, ahogy egyre eszesebbnek mutatkozik.

Mirkó nagyon élvezte a hangszerrel kísért közös éneklést és játékot, tényleg remek volt, nagyon szimpatikus az a nő, aki ezt az egészet kitalálta, és fantasztikus jó ötlet az éneklést újrafelfedezni egy ilyen kicsivel, aki rettenetesen hálás közönség. A közös játék után Mirkó kapott egy dedikálást ebbe a kötetbe.

Mielőtt a Millenáris-ra értünk, beugrottunk a Holnembolt játékboltba, mert az első születésnapjára kapott egy Djeco márkájú játékot (lásd a képen), aminek egyszerűen a szerelmese lett. Néhány perc alatt kirakja mind a tíz figurát, amik egyébként fantasztikusan szépen megrajzolt és mívesen elkészített darabok. Persze meg is nevezi őket a tukántól a teknősig bezárólag, vlalamint a hiányzó testrészeket is. Hosszas nyomozás után találtunk egy játékboltot, ahol rengeteg féle játékot lehet ebből a nagyon igényes szériából kapni és jól felszerelkeztünk további kihívásokkal :) 

Vasárnap aztán Papáékhoz mentünk, hogy felköszöntsük a Máriákat és egy jót ebédeltünk. Az ebéd után még időztünk egy kicsit, majd miután feloszlott a társaság, elmentünk a Magyar dal napjának jazz-rendezvényére a Múzeum utcába, előtte meg beugrottunk a Magyar Nemzeti Múzeumba. Az archeológiai kiállítást néztük meg, össze sem lehet hasonlítani az emlékeimben élő fehér tárlókba azonosíthatatlan módon behajigált érdektelen tárgyak gyűjteményével, de Mirka számára azért még kevéssé érdekes. Bár a lelkesedésünk rá is átragadt, viszonylag kevés dolog hagyott mély nyomokat benne.

Utána meg meghallgattuk Emilio-t, aki beatbox-ozva, dudorászva egészített ki egy vonósokkal és xilofonnal felszerelt zenekart, igazi örömzenélés jelleggel. Aztán Bódy Magdi következett - nekünk annyira nem jött be, és végül megvártuk nagy kedvencünket, a Váradi Roma Café-t. Nagyon jó volt, bár Mirki a végére kissé elfáradt, így nem tudtunk végig maradni. Kicsit hangos volt a muszika, de ennek ellenére lenyűgözve figyelte, különösen Emilio-t:)

Ébredési rituálé

Mirkó minden reggel így ébreszt. "Gye-gye je-je" azaz, "Gyere le!". Mire én: "Hova akarsz menni?" Erre ő: "Bo-bo", azaz "Boltba.". "Mit akarsz venni?", mire a válasz "Tyu-tyu", azaz "Túró Rudit" és egy hatalmas vigyor. Lehet, hogy dadog? :)

Mirki versel

Édes-drága és rendkívül okos kicsi fiunk versel. Persze beszélni még mindig nem tud, de sok-sok és egyre több szónak az első két betűjét emlegetve velünk már remekül tud kommunikálni. Már a nyaralás során elkezdett sztorikat is mesélni. Amikor először találkozott egy tehénnel az Őrségben, aki éppen hazafelé haladt a legelőről és egészen közel hajolt hozzá, akkor mitagadás, megijedt kissé és sírdogálni kezdett. Következő alkalommal, amikor a képeskönyvében a tehenekhez érkeztünk, felváltva mutogatta a képen a tehenet, majd a saját szemét és rettenetesen feldúlt arcot vágott és azt ismételgette, hogy Bo-Bo, Me-me, ami persze azt jelenti, hogy a Boci megijesztette Mirkót:)

A második sztorija az volt, hogy a tanyán felülhetett egy járó motorú traktorra, amit könyvben traktort látva később úgy idézett fel, hogy rettenetes büszkeség és vigyorgás öntötte el a fejét és a mellkasára mutogatva azt mondta, hogy Mi-Mi. Szóval már a saját nevét is tudja.

A harmadik igazi sztorija az arról szól, hogy egy szép nyári napon berepült a szobánkba egy szép színes pillangó, és ha valahol - könyvben, képen - pillangót lát, felidézi ezt a pillanatot. A negyedik sztori is lakásba bejövős állatkákról szól. Később a nyár vége felé meg egy sáskával jártunk úgy, hogy bejött a lakásba. Egy darabig a teraszon szemléltük és megnyugtattam Mirkót, hogy áh, nem fog bemenni, kint érzi jól magát. Majd egyszer csak Mirki megállt a teraszajtóban és mindenáron be akart menni. A végén már szinte közelharcba bonyolódtunk, hogy most kint játszunk maradj már magadnak, kisfiam. Ő meg csak mutogatott, "Be-be-be-be" mondogatta és a végén már el is pityeredett. Bekukkantottam és akkor láttam, hogy a sáska bizony berepült és a drága Mirkó azt próbálta meg megértetni édesanyjával, hogy a hatalmas zöld állat elképzelései ellenére bent tartózkodik. Kiraktuk a sáskát és nagyon megdicsértem a kicsit.

Na, de nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy most már versel is. Van néhány nagy-nagy kedvenc verse és a Bóbita az egyik. Azért is kedvelhette meg annyira, mert mostanában ezzel altatom. Énekelni szoktam neki, ameddig el nem alszik. Ez egy este 2-8 Bóbitát jelent :) Aztán egy pár napja Mama vigyázott rá és felrakta a hintalóra, amin a Hinta-palintát kezdte énekelni neki, és azt vettük észre egyszer csak, hogy elkezdte a "Hinta" után azt mondani, hogy "Pa". Egy pár napja pedig gondoltam, kipróbálom, hogy  mit szól, ha a kedvenc állatkájánál a SzárnyatiGéza nevű malacnál megszakítom a verselést. És az történt, hogy amikor odajutottam, hogy "Szárnyat igéz a ...", közölte, hogy "Ma". És utána minden sort félbeszakítottam, és ő minden sort szépen kiegészített, de szigorúan csak a két betűvel. Hááát, nem semmi.

Balatoni nyaralás

Augusztus utolsó napjaiban még Gyenesdiásra ellátogattunk, ahol nagyon jó állítólag mindkét strand. Sajnos az időjárás nem volt alkalmas a pancsira, csak első nap a villához tartozó medencében fürdőztünk, Mirka nagy örömére, de másnap legalább remek bicajos idő volt, így átcangáztunk Keszthelyre, de nem tudtuk felpumpálni a kerekemet, bénáztunk, így onnan visszafordultunk. Így is körbebicajoztuk a várost, és meglátogattuk Mirka kedvenc múzeumát, a mezőgazdasági gépek kiállítását. Élvezte és fel is ült az ősrégi traktorokra. Szuper volt ez a hely is, bár csak két-három éjszakt voltunk. Volt ott egy nagyon kedves idős házaspár is, akikkel közös konyhát használtunk, a nagypapa a Heim Pál Gyermekkórház Klinikai pszichológiai osztályát vezette még aktív korában, a nagymama pedig gyermekorvosként praktizált. Nagyon kedvesek voltak, az unokáikat hozták el nyaralni. Megállapították, hogy Mirkó milyen remek kis csemete, amivel kénytelenek voltunk egyetérteni. Különösen lenyűgöző, hogy ilyen pici kora ellenére mennyire leköti a kirakójátéka, amiről később még írok.