Mirkó mozgalmas hétvégéje

Szombaton a Millenáris Teátrumban voltunk évnyitó Ringató foglalkozáson. Azért figyeltem fel erre a rendezvényre, mert a Babamama Klub hírlevelében olvastam, hogy egy kétéves Balázs nevű kisfiú megsegítésére zajlik a rendezvény, aki egy tündéri kétéves kisfiú volt, míg baleset nem érte. Hétvégi bevásárlás közben elcsatangolt és beleesett egy tóba, amibe belefulladt. Visszahozták az életbe, de agykárosodása lett. Anyukája blogot vezet a fejlesztéséről és igazán mindent megtesz, hogy ismét önállóan éljen a kisfiú, de nagyon szomorú látni a kis vidám, Mirkire emlékeztető mosolygós arcát a korábbiakból és ezzel kontrasztban a jelenlegi felvételeket róla... A rendezvény fővédnöke Marék Veronika volt, és Mirkó nagy Boribon ("Bo-bó") rajongó. A kirándulós rész egy kicsit felkavarja, mert abban Boribon elesik és ilyenkor Mirki elnyúlt fejjel a saját térdét mutogatja, ahol egy csúnya heg éktelenkedik, amit seb korában kénytelen voltam tapasszal lefedni, mert olyan sokszor felszakadt, hogy nagyon csúnya lett. Ma azzal is meglepett, hogy a négy rész közül az egyikben megkérdeztem egy szereplő nevét (mármint, hogy "Ki tanította meg Boribont focizni? Hogy hívják a kisfiút?") és közölte, hogy "Be-Be", azaz Bence. Hát, tényleg zseni :) Szóval számunkra legalábbis biztos, hogy csoda, ahogy egyre eszesebbnek mutatkozik.

Mirkó nagyon élvezte a hangszerrel kísért közös éneklést és játékot, tényleg remek volt, nagyon szimpatikus az a nő, aki ezt az egészet kitalálta, és fantasztikus jó ötlet az éneklést újrafelfedezni egy ilyen kicsivel, aki rettenetesen hálás közönség. A közös játék után Mirkó kapott egy dedikálást ebbe a kötetbe.

Mielőtt a Millenáris-ra értünk, beugrottunk a Holnembolt játékboltba, mert az első születésnapjára kapott egy Djeco márkájú játékot (lásd a képen), aminek egyszerűen a szerelmese lett. Néhány perc alatt kirakja mind a tíz figurát, amik egyébként fantasztikusan szépen megrajzolt és mívesen elkészített darabok. Persze meg is nevezi őket a tukántól a teknősig bezárólag, vlalamint a hiányzó testrészeket is. Hosszas nyomozás után találtunk egy játékboltot, ahol rengeteg féle játékot lehet ebből a nagyon igényes szériából kapni és jól felszerelkeztünk további kihívásokkal :) 

Vasárnap aztán Papáékhoz mentünk, hogy felköszöntsük a Máriákat és egy jót ebédeltünk. Az ebéd után még időztünk egy kicsit, majd miután feloszlott a társaság, elmentünk a Magyar dal napjának jazz-rendezvényére a Múzeum utcába, előtte meg beugrottunk a Magyar Nemzeti Múzeumba. Az archeológiai kiállítást néztük meg, össze sem lehet hasonlítani az emlékeimben élő fehér tárlókba azonosíthatatlan módon behajigált érdektelen tárgyak gyűjteményével, de Mirka számára azért még kevéssé érdekes. Bár a lelkesedésünk rá is átragadt, viszonylag kevés dolog hagyott mély nyomokat benne.

Utána meg meghallgattuk Emilio-t, aki beatbox-ozva, dudorászva egészített ki egy vonósokkal és xilofonnal felszerelt zenekart, igazi örömzenélés jelleggel. Aztán Bódy Magdi következett - nekünk annyira nem jött be, és végül megvártuk nagy kedvencünket, a Váradi Roma Café-t. Nagyon jó volt, bár Mirki a végére kissé elfáradt, így nem tudtunk végig maradni. Kicsit hangos volt a muszika, de ennek ellenére lenyűgözve figyelte, különösen Emilio-t:)