Édes-drága és rendkívül okos kicsi fiunk versel. Persze beszélni még mindig nem tud, de sok-sok és egyre több szónak az első két betűjét emlegetve velünk már remekül tud kommunikálni. Már a nyaralás során elkezdett sztorikat is mesélni. Amikor először találkozott egy tehénnel az Őrségben, aki éppen hazafelé haladt a legelőről és egészen közel hajolt hozzá, akkor mitagadás, megijedt kissé és sírdogálni kezdett. Következő alkalommal, amikor a képeskönyvében a tehenekhez érkeztünk, felváltva mutogatta a képen a tehenet, majd a saját szemét és rettenetesen feldúlt arcot vágott és azt ismételgette, hogy Bo-Bo, Me-me, ami persze azt jelenti, hogy a Boci megijesztette Mirkót:)
A második sztorija az volt, hogy a tanyán felülhetett egy járó motorú traktorra, amit könyvben traktort látva később úgy idézett fel, hogy rettenetes büszkeség és vigyorgás öntötte el a fejét és a mellkasára mutogatva azt mondta, hogy Mi-Mi. Szóval már a saját nevét is tudja.
A harmadik igazi sztorija az arról szól, hogy egy szép nyári napon berepült a szobánkba egy szép színes pillangó, és ha valahol - könyvben, képen - pillangót lát, felidézi ezt a pillanatot. A negyedik sztori is lakásba bejövős állatkákról szól. Később a nyár vége felé meg egy sáskával jártunk úgy, hogy bejött a lakásba. Egy darabig a teraszon szemléltük és megnyugtattam Mirkót, hogy áh, nem fog bemenni, kint érzi jól magát. Majd egyszer csak Mirki megállt a teraszajtóban és mindenáron be akart menni. A végén már szinte közelharcba bonyolódtunk, hogy most kint játszunk maradj már magadnak, kisfiam. Ő meg csak mutogatott, "Be-be-be-be" mondogatta és a végén már el is pityeredett. Bekukkantottam és akkor láttam, hogy a sáska bizony berepült és a drága Mirkó azt próbálta meg megértetni édesanyjával, hogy a hatalmas zöld állat elképzelései ellenére bent tartózkodik. Kiraktuk a sáskát és nagyon megdicsértem a kicsit.
Na, de nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy most már versel is. Van néhány nagy-nagy kedvenc verse és a Bóbita az egyik. Azért is kedvelhette meg annyira, mert mostanában ezzel altatom. Énekelni szoktam neki, ameddig el nem alszik. Ez egy este 2-8 Bóbitát jelent :) Aztán egy pár napja Mama vigyázott rá és felrakta a hintalóra, amin a Hinta-palintát kezdte énekelni neki, és azt vettük észre egyszer csak, hogy elkezdte a "Hinta" után azt mondani, hogy "Pa". Egy pár napja pedig gondoltam, kipróbálom, hogy mit szól, ha a kedvenc állatkájánál a SzárnyatiGéza nevű malacnál megszakítom a verselést. És az történt, hogy amikor odajutottam, hogy "Szárnyat igéz a ...", közölte, hogy "Ma". És utána minden sort félbeszakítottam, és ő minden sort szépen kiegészített, de szigorúan csak a két betűvel. Hááát, nem semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése