Bár még mindig viszonylag sokat aludt, de jól látszott, hogy keresi velünk a kapcsolatot, amikor éber volt. Háromhetesen elmentünk egy remek fotózásra Dunakeszire, ahol ilyen és ehhez hasonló fotók készültek rólunk. Hát ezeket egyszerűen imádjuk azóta is.
A fotózás három óráját Mirkó éberen töltötte, a végén aludt csak negyedórát, amin nagyon csodálkozott a fényképész, mert általában az ekkora babák még végig szunyálni szoktak. Azóta is ilyen, egyrészt napközben nagyon keveset alszik, másrészt meg ha valami ébren tartja az érdeklődését - és itt nagyon figyelte, hogy mi az ördög történik körülötte - akkor az annyira leköti, hogy nem kíván aludni.
Az első hónap végére oldódtak meg a szopi körüli gondok, de szerencsére a megkönnyebbülés a fájdalom elmaradása miatt már előbb jelentkezett. Így gyönyörű napok következtek. Az első hónapban Mirkó kis brekszliből egyértelműen érdeklődő és nagyon cuki emberi lénnyé kezdett változni. Legelőször 04.18-án dokumentáltuk, hogy határozottan ránk mosolyog. Előtte is volt példa rá, de az valószínűleg az újszülöttkori reflexes mosoly volt. 05. 01-én vettük észre először, hogy szemlélgeti a kezecskéjét és 3-án lett először levágva a körme. Hetek óta készülődtünk és stresszeltünk rá édesapukájával. Aztán átmentünk a Nagyihoz anyák napját ünnepelni és kiugrottunk vásárolni, addigis rábízva az unokát. Talán ekkor történt ilyesmi először. Mikor visszatértünk, Nagyi mosolyogva fogadott: "Levágtam a körmét, nem baj?" Nagyot nevettünk, így úsztuk meg az első körömvágást. 05.05-én ellátogattunk Pali papáékhoz. Ezt a napot végiggügyögte, kiáltozta és vigyorogta. Szerencsére ezek egyre inkább a szokásává váltak. Gügyögésben különösen profi volt.
Itt az első megörökített mosoly az első anyák napján az unokatestvére kezében:
A fotózás három óráját Mirkó éberen töltötte, a végén aludt csak negyedórát, amin nagyon csodálkozott a fényképész, mert általában az ekkora babák még végig szunyálni szoktak. Azóta is ilyen, egyrészt napközben nagyon keveset alszik, másrészt meg ha valami ébren tartja az érdeklődését - és itt nagyon figyelte, hogy mi az ördög történik körülötte - akkor az annyira leköti, hogy nem kíván aludni.
Az első hónap végére oldódtak meg a szopi körüli gondok, de szerencsére a megkönnyebbülés a fájdalom elmaradása miatt már előbb jelentkezett. Így gyönyörű napok következtek. Az első hónapban Mirkó kis brekszliből egyértelműen érdeklődő és nagyon cuki emberi lénnyé kezdett változni. Legelőször 04.18-án dokumentáltuk, hogy határozottan ránk mosolyog. Előtte is volt példa rá, de az valószínűleg az újszülöttkori reflexes mosoly volt. 05. 01-én vettük észre először, hogy szemlélgeti a kezecskéjét és 3-án lett először levágva a körme. Hetek óta készülődtünk és stresszeltünk rá édesapukájával. Aztán átmentünk a Nagyihoz anyák napját ünnepelni és kiugrottunk vásárolni, addigis rábízva az unokát. Talán ekkor történt ilyesmi először. Mikor visszatértünk, Nagyi mosolyogva fogadott: "Levágtam a körmét, nem baj?" Nagyot nevettünk, így úsztuk meg az első körömvágást. 05.05-én ellátogattunk Pali papáékhoz. Ezt a napot végiggügyögte, kiáltozta és vigyorogta. Szerencsére ezek egyre inkább a szokásává váltak. Gügyögésben különösen profi volt.Itt az első megörökített mosoly az első anyák napján az unokatestvére kezében:
Itt pedig társasági életet él a két unokatestvér és az anyukájuk, mindenki a maga módján :)
Tavasszal egyébként elég sokat szaladgáltunk mindenfelé, körbelátogattunk mindenkit, nemigen tartottuk be a gyermekágy során az otthonülést. Aztán amikor később elkezdtük az építkezést, szabályszerűen menekültünk a káosz elöl. Nem mintha Mirkót zavarta volna, istenien szunyókált a flex, a véső és a betonkeverő hangjára. Mondtuk is az építőknek, hogy esetleg itthagyhatják őket, ha végeztek, mert nem biztos, hogy nélkülük is boldogulunk.
Rendszeresen jártunk orvosi kontrollra, ahol mindent rendben találtak. Mi eléggé aggályoskodtunk a bőre miatt, mert nagyon sokáig hámlott még a születés után. Állítólag a túlhordott babák bőre kicsit felázik a magzatvízben, így különösen hajlamosak az ilyen bőrproblémákra. A hámlást meg rengeteg pattanás követte, de abból is kigyógyult szerencsére. Kéthónaposan pedig megkapta az első védőoltást, amit elég rossznéven vett. Egész délután zokogott utána vigasztalhatatlanul, de szerencsére a későbbi oltásoknak nem volt ilyen tragikus hatása. Egyébként nem sokat sírt és akkor még teljesen kiszámítható volt, hogy mikor mi a baja. Mondjuk az idegrendszerünket eléggé megviselte a másfél-két hónapon át tartó hasfájás, amikor elég sokat sírdogált. Azt meg például nehezen hittem el, hogy egy ilyen pici kis öntudatlan lényt zavarhat az, ami a pelenekájában van és képes ennek sírással hangot adni. De néhány hónaposan ez valóban bekövetkezett :)
Rendszeresen jártunk orvosi kontrollra, ahol mindent rendben találtak. Mi eléggé aggályoskodtunk a bőre miatt, mert nagyon sokáig hámlott még a születés után. Állítólag a túlhordott babák bőre kicsit felázik a magzatvízben, így különösen hajlamosak az ilyen bőrproblémákra. A hámlást meg rengeteg pattanás követte, de abból is kigyógyult szerencsére. Kéthónaposan pedig megkapta az első védőoltást, amit elég rossznéven vett. Egész délután zokogott utána vigasztalhatatlanul, de szerencsére a későbbi oltásoknak nem volt ilyen tragikus hatása. Egyébként nem sokat sírt és akkor még teljesen kiszámítható volt, hogy mikor mi a baja. Mondjuk az idegrendszerünket eléggé megviselte a másfél-két hónapon át tartó hasfájás, amikor elég sokat sírdogált. Azt meg például nehezen hittem el, hogy egy ilyen pici kis öntudatlan lényt zavarhat az, ami a pelenekájában van és képes ennek sírással hangot adni. De néhány hónaposan ez valóban bekövetkezett :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése