Másik kedvelt elfoglaltsága a fantomcumizás volt, amin nagyon jókat derültünk.
Harmadik kedvence az apja által csak ökölfagyizásnak nevezett tevékenység volt, amit a közeledő fogzásnak tulajdonítottunk, de fog azóta sem bukkant elő.
A házassági évfordulónkon az Alcsúti Arborétumba látogattunk hármasban. Mirkónak nagyon tetszett ott, egyébként is imádja a faleveleket, ez már korán kiderült, ott meg aztán volt belőlük dögivel. Annyira megihlette a helyszín, hogy addig sosem hallott beszédáradatot zúdított ránk, mintegy húsz percen keresztül hallgathattuk ezt.
Már alig vártuk, hogy sor kerüljön első közös nyaralásunkra. Bemelegítésként sokat jártunk a battai strandra, amit Pindi rettenetesen élvezett.
A nyaralást aztán július utolsó hetében kezdtük meg. Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy hova vegyük az irányt. A horvát tengerpart, ára és közelsége miatt egyértelműen adott volt, de ott is van azért jócskán választék. Mindenképpen északra szerettünk volna utazni, mert bár a déli hegyes dalmát részt jobban kedveljük, az utazásra minél kevesebb időt szerettünk volna fordítani. Így esett a választásunk a Kvarner-szigetekre. Én már jártam Krk-en egyszer korábban és úgy emlékeztem, hogy kellemes mediterrán városkák vannak arrafelé. Ez így is van, a sziget nem okozott csalódást. A megfelelő település kiválasztása sem volt könnyű, mert mindig elég nagy gonddal szoktam az ilyesmivel foglalkozni. Általában kedveljük a kevéssé turistás részeket, itt például Vrbnik-ről gondoltunk, hogy ott kellemesen el tudnánk tölteni az időt. A gond viszont az volt, hogy ez a városka egy sziklaszirtre épült, így miután elképzeltem magam, amint a verőfényben, kánikulában vonszoljuk magunkat a hátunkon a babakocsival, úgy döntöttünk, hogy inkább egy kiépített parti sétánnyal és minden egyéb szükséges infrastruktúrával ellátott, tehát meglehetősen turistaorientált települést választunk, így kötöttünk ki Baska-ban. Interneten foglaltunk apartmant, semmi gondunk nem volt, mert válogathattunk még, hiszen viszonylag idejében észbekaptunk. Nem sok észre vall viszont, hogy ismét sikerült szombattól szombatig befoglalnunk az apartmant, mert ezen a napon mindkét irányban igen nagy a forgalom. Mindegy, így jártunk. Viszonylag zökkenőmentes utazás után kb. 7 óra alatt értünk Baska-ra, a Krk sziget egyik városába. Kicsit csalódottak voltunk, mert a parton annyian voltak, mint a Négy Tigris piacon karácsony előtt, de a panoráma gyönyörű volt.
Az apartman is teljesen rendben, nem túl közel és nem túl messze a parttól. Sokat strandoltunk és sokat kirándultunk, főleg a szigeten, hogy ne kelljen sokat autózni. Én még napszúrást is kaptam az egyik nap, így telepakoltam Pindi egy pelusát a kanyargós szerpentineken, de nem rendeltetésszerűen. Szóval az idő jó volt, a kaja finom, az egy hét remekül telt.
A horvátországi időtöltés után még a Balatonon is töltöttünk három-négy napot, meglátogattuk Orsiékat, a húgomékat meg az unokatesókat. Még itt is remek időjárás volt, de a Balaton vize nekem egy kicsit lehangoló, különösen a déli parton ezidőtájt. Legalább 30 fokos és nagyon sekély. A kempingben a két unokatesó így rendetlenkedett. Kiki kakaót ivott, Mirkó pedig kapott életében először egy kis csócsálni való őszibarackot. Ebből egyelőre nem csináltunk rendszert, de mindannyian barackoztunk és a húgom pressziójának engedve belenyalhatott Pindi.
A korábbi - nem túl erős, de azért létező - aggályok ellenére a nyaralás szuper volt, csak ajánlani tudom mindenkinek ilyen pici gyerekkel. Még kicsi csomagként lehetett vele bánni, nem mászott el, nem szaladgált, nem keverte magát folyamatos életveszélybe, így valóban remekül ki lehetett kapcsolódni vele. A környezetváltozásokat tudomásul vette és teljes mértékben alkalmazkodott az új helyzetekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése